Doki66 blogja

kit elhagyott végképp a szerencse

- a távoli egzotikus illatok

régészek kotornak szívembe

amiről cikkeznek a hírlapok

hálapénz adta a szürke szerencsét

gyávamódban zsíros koncra lelnek

- de visszatart a kétes kötelék

semmibe néző magabiztos tervek

a szerencse sokszor megalázhat

- és a tivornyán megfeledkezik -

mert érvénye van a látomásnak

s rozzant lelkem átsétál lelkedig

 

a bizarr szerencse uralkodni kíván

földhöz csapott a félszemű bánat

- amíg kezemre égett cigarettám

új szerencsét hangszerel a párlat

csak a tárgyak karmája melegíthet

mely vádlottként pulzál az időben

- de szerencse dombján a díszlet

hullámzik - világít érhetőbben

 

bús szerencsém halálra kapcsol

repesve várom birtoklásra készen

szégyent égetve az éjszaka tapsol

csak a sötétség hangja törékeny

 

 

Példatáram

 

Templomok szíve a tiétek,

képtelen az ember közeledni,

az élet összeroppan mint a vétek,

de az égtájam, irodalomtörténeti.

Példatáram naponta kiegészül,

a szennyeződés mocskos vizében,

- kirángatják bűneimet végül, -

kellemes izgalomból fél-sötétben.

Mosatlan vagyok, de használható,

vidám tudás a piros szemekben, -

 - bevallom a rossz is olvasható,

amíg a gondolat, - befejezetlen.

 

Elhagyott testemmel sajnállak,

én is a világiakhoz illeszkedem,

mint rímek kertjében a fűszálak,

arccal lefelé, -  jaj elvérezem.

Lemásolsz, szomjazol mindenkit,

- példatáram istenes küzdelem,

a keresztfán nem találsz senkit,

dezertált az ember, beismerem.

 

Elvakultan kavartam a semmit,

egy-egy ajtónyitás megkísértett,

hogy meghallgasd kopasz törvényeit,

és foltos papírra tetováld a vétket.

 

Mátraszentimre - Fallóskút

Dühöngő halmazat

 

Adós maradok lágy igékkel,

lásd, múltamon tipor a jelen,

de letörlesztem aggyal, vérrel,

törj különb célokra szellemem.

Könnyebb az időt eltékozolni,

gyengéden szított zavaros tervvel,

mely bölcsőmtől a sírig látni tanít,

sebes szavakkal, lantos sereggel.

Finom erekben új ritmushiány,

mint véres történelmi kartell,

parancsa hajtott, virtus-kaland után,

gyáva fajokat, szó nélkül a tenger.

 

Forró szövetekben az áramlás,

nyugtalan fénye meg sem rezzen,

amit az istenek sorsomba zártak,

vadóc tűz, mely elpusztíthat engem.

Ideje a rontást nemesre cserélned,

versem a rímek kosarába hull, -

magadnak játszol, nem az égieknek,

mert helóták magyar forradalma dúl.

 

Ne félj! Túl jutsz kudarcod évein,

szétfröccsen a dühöngő halmazat,

mert a történelem embervérrel ír,

de én a versekből építek tűzfalat.

 

Egy marék szerenád

                              

                        

Ködölt szívem beteg szivárványa,

színleli magam, és mások életét,

ne hasonlíts többé a semmire,

felissza a nap, a lázas föld szívét.

Mályvák bársonyán felnőtt lehelet,

magányom csöndjéből inhalálok,

mert szétszakad a feszült mennyezet,

amíg egyetlen lényeghez kiáltok.

A világ csendje holnap meglazul,

mivel a létezésben sosem hittem,

bozót hasában felhő domborul,

sötét nappalokba keveredtem.

 

Önmagam ellen fontam az ostort,

és csordogáltak egykedvű napok,

fehér jelmezem lávája kitörhet,

amíg testem kortyolja a napot.

Kéjes kíváncsiság fúrta oldalam,

nem éreztem mást, csak sarki hideget,

szűk szoba vagyok, felfordult világ,

az éjszaka szélén vágyam lépeget.

 

Falánk szivárvány még késni látszik,

marék bizonytalanság ha maradt,

lencséjét tartom vaksi szemed elé,

hogy jelmezekben érzékeld a sugarat…

 

A tollam beleszagolt a versbe

kezem is fölkészült látszólag

hamut hintek kopasz fejemre

mert a szolgaság váratlan tüze támad

langyos szél bontogatja szárnyát

száll a vers rejtelmes érvekkel teli

testem a pokol felhői közt tanul

és óriás kezekkel arcomat tépdesi

hol a lét s az élet porzik fehéren

nyomai a hóban rád mosolyognak

torkokban ásítozó megbujt sorok

kék tükörben mind kirojtosodnak

dülledt szemekkel sem vesznek észre

minden vonala kiválik utamon

vagy azt látja csupán mi a semmibe rejlik

hamisított mását keresem kutatom

tiszta fejjel érkezem egyre közelebb

verstelen vándorai a sietős időnek

tenyerembe gyűjtöm az őszi harmatot

melyben egybeolvad illata a Földnek!