Doki66 blogja

Dühöngő halmazat

 

Adós maradok lágy igékkel,

lásd, múltamon tipor a jelen,

de letörlesztem aggyal, vérrel,

törj különb célokra szellemem.

Könnyebb az időt eltékozolni,

gyengéden szított zavaros tervvel,

mely bölcsőmtől a sírig látni tanít,

sebes szavakkal, lantos sereggel.

Finom erekben új ritmushiány,

mint véres történelmi kartell,

parancsa hajtott, virtus-kaland után,

gyáva fajokat, szó nélkül a tenger.

 

Forró szövetekben az áramlás,

nyugtalan fénye meg sem rezzen,

amit az istenek sorsomba zártak,

vadóc tűz, mely elpusztíthat engem.

Ideje a rontást nemesre cserélned,

versem a rímek kosarába hull, -

magadnak játszol, nem az égieknek,

mert helóták magyar forradalma dúl.

 

Ne félj! Túl jutsz kudarcod évein,

szétfröccsen a dühöngő halmazat,

mert a történelem embervérrel ír,

de én a versekből építek tűzfalat.

 

Szépségben sohasem vagy kifosztva,

aki jársz,sugaras Nap verte utakon ,

vándor dalom szárnyal a magasban,

hol gyémánt csillagok játszanak a havon.

Földi arcodon szépség szendereg

őrült Nap leánya csókkal köszöntelek,

vad mosolyodban vakul meg az ábránd,

ha kócosan ébrednek az esti szelek..

Érkezem nagy lánggal,didergő szépséggel,

megpróbálom magam befelhőzni,

bolyongó nézések két szemedben,

lelkem is kifosztott nyomorult semmi!

Szépségben sohasem légy kifosztva,

mert minden drága fizetség megtérül

szórd közénk arcod tükör-rózsáit,

amíg az Élet a mezők felett szépül..

Epedve sütkérezünk a Nap aranyában

szép csokrát szórom szét a mának,

lelked megint csiklandós és szomorú

elkell,hogy jöjjek szépséges Messiásnak!

Szépség viharzik az arc rejtekén

ez ad fényt színt minden agyvelőnek,

nekem is káprázón agyamba szállott

megszökött szépsége az időnek..

Fogyó arcunkra hull a Hold illata

megtudtam,hogy ős titkokat rejteget,

hol rózsák,és szűz szépségek nyílnak

onnan csalogatom arcodra az eget!

Szívem napos ha arcod mosolyog

most építettem vulkánokra fészkem,

érc-oszlopok,hazug bálványok között

az Élet ízét,és szépséged megigéztem..