Dühöngő halmazat

Dühöngő halmazat

 

Adós maradok lágy igékkel,

lásd, múltamon tipor a jelen,

de letörlesztem aggyal, vérrel,

törj különb célokra szellemem.

Könnyebb az időt eltékozolni,

gyengéden szított zavaros tervvel,

mely bölcsőmtől a sírig látni tanít,

sebes szavakkal, lantos sereggel.

Finom erekben új ritmushiány,

mint véres történelmi kartell,

parancsa hajtott, virtus-kaland után,

gyáva fajokat, szó nélkül a tenger.

 

Forró szövetekben az áramlás,

nyugtalan fénye meg sem rezzen,

amit az istenek sorsomba zártak,

vadóc tűz, mely elpusztíthat engem.

Ideje a rontást nemesre cserélned,

versem a rímek kosarába hull, -

magadnak játszol, nem az égieknek,

mert helóták magyar forradalma dúl.

 

Ne félj! Túl jutsz kudarcod évein,

szétfröccsen a dühöngő halmazat,

mert a történelem embervérrel ír,

de én a versekből építek tűzfalat.