Doki66 blogja

nem bánkódom ha elhagysz

a napot szürkére festem

te sem bánkódj ha elhagylak

egy tisztább fennsíkot kerestem

minden pillanat kettészakadt

tűnő emlékedbe menekülök

megfertőzött nappá válik

az újjászületés mellyel szembesülök

feszes vágyak dédelgetnek

de megvilágosult a jövő elménk

megszöktek belőlünk az évszakok

ostorcsapásokra térdepelnénk

millió hervadt ölelésed

mint csendes zajok bennem

lángra lobbannak még könnyeid

szelíd nyárfák harca közben

kivetkőzött lelkünk simogatjuk

aszott igéinkre gondolat permetez

és boszorkánytestét ringatjuk

amíg tátott újjal vágyat érez

 

 

Megjósolták,hogy (egy) nap hevesen

fogom szeretni azt aki kegyesen

egyengeti útját a ritka gyönyörnek,

hol parázna gondolatok gyötörnek.

 

Megjósolták,hogy óvatlan pillanatban

fekszem buja kéjben mozdulatlan

csak a forró vágyak parázslanak,

és önmagát emészti a gondolatnak.

 

Megjósolták, árván tehetetlen nézek

él félhomályban zúg,szorong a lélek,

ha lidércek szállnak beteg lelkére,

őszinte jóslatom,hogy visszatér-e?

 

Megjósolták,ha sötét álarcot viselnék

könyvet olvasva ébreszt föl az emlék,

ragyog minden álomképnél szebben,

múltamat szépítem sötétséggel szemben.

 

Bús lelkem rejtekén a tiszta szavakat

úgy dédelgetem,mint hideg nyarakat,

mámor füstölög szememben mint láz,

és lidérces szívünket csókolja a varázs.