Doki66 blogja

Poros gép előtt gubbasztok kedvtelen

bús akaratom égbevert harapós

sovány gondolatom szédülten támolyog

és pórusaim füstölög mint kanóc

száz métely aranyfejű kalász virágzik

száraz fölösleget színig lesöpröm

hogy végül beleférjen feszes kiáltásom

egyetlen csepp folt se maradjon a bőrön 

mert nem dübörög az Agy most hallgat

tovatűnt derengés villódzik - arany ékek

időtlen alkony foszló percei dorombol

és gyönge gyertyák fényében visszanézek!

 

Megmaradok gyönyörnek testté lett szavakban

bolond kedvemtől ne várjatok táncot

szakadjatok ki igéim az észfagyasztó világból

lekaparva arcunkról a megkövült zománcot

szemem ízlete  csak önmagát csobogja

mi ez a süppedés egy szál magamban

de mindenhol a fenn és a lenn határol

és magányom megosztom föltépett szavakkal!

 

Poros billentyűzeten szavak nyüzsögnek

vágyak terhek robognak át az éjszakákon

külön egekből lezuhant békét remélek

s a magány maszkjában külön fölmagaslom!

 

 

Nem mondhatom,hogy szépen éltem,

  -- de szép volt az életem--