Doki66 blogja
GyászAkik már nincsenek
Száműző Isten zengése a fülnek,
az élet sói arcomon kiülnek, -
régi mosolyom örökre elapad,
friss virágok szegélyzik utamat.
Keresztek alatt könnyet ejt a lélek,
szenteltgyertyám, áldást osztó ének.
Imádság maradsz örökre bennem,
tömjénfüst kísér fegyelmezetten.
Millió ölelés, játéka fogva tart, -
használt levegő hozta el a vihart.
Útravaló ének, - kedves emlékül,
csillagok fénye szerteszét végül,
szegény a sorsát be sem töltötte,
nem maradsz e földön elfeledve,
- feledni kell, de egymást soha, -
hiába az Éden, sokszor mostoha.
Szavak mentén lassan elenyészek,
- magára hagy az idő, és a lélek,
kész a leltár, de elfogyott napom,
új temetés egész hangulatom.
Karácsony az István kórházban
Hívott a kórság nagy mezője
karácsonykor nyög bennem a lélek,
alig van álmom,reszkető alvásom,
bús örömömben az ünneptől félek!
Rohantam száz út között esztelen
szép kínok árváit balgán kerestem,
minden földi jótevőmet ide hívtam,
de kór előtt mégis össze estem.
Karácsonykor minden utam elfogyott,
pedig kedvem támadt imádni Jézusokat
szólok csöndben – el ne hagyd magad -
mert szeretem életem tetején a gesztusokat
gyötört testemben dalra kel a vér
ünnepi hangulatba békétlen esek,
vén templomom alleluját ragyog:-
Szent István kórházban mit keresek?
Ó Szent Karácsony kínok estéje
bolond szívem most sírva játssza el,
a „Csendes éj” szótlan kínos nászát
romlott gerinccel vidám gyötrelemmel..
Jaj nyugtalan szent éjszaka megint,
rossz gerincem nyilai felém kacagnak,
békés kedvem a kín vadul szétverte,
legszebb ölelését a Karácsonynak!
Bús karácsony az István Kórházban
rossz gerincemben hangyák vihognak,
meghaltak mind az ünnepi ideálok
éles nyavalyák fuvalma vacognak..
Romlott gerincem vonszolja a keresztet
mintha maradt még egy cseppnyi lángom
megint sötét mámort zeng az ének,
de új Lédákkal táncba menni vágyom!
Hideg sötét éj van fekszem a kórházban
mégis kergetek ifjú reményeket ,
odakint hideg tél – szívemben láz van,
december megint hozott egy síró éneket!
Ó Szent Karácsony békémnek estéje
bolond szívem most álmom játssza el,
a „Csendes éj” mosolygó szép nászát
javuló gerinccel,csendes küzdelemmel!
2012.12 25 István Kórház