Doki66 blogja
IrodalomPéldatáram
Példatáram
Templomok szíve a tiétek,
képtelen az ember közeledni,
az élet összeroppan mint a vétek,
de az égtájam, irodalomtörténeti.
Példatáram naponta kiegészül,
a szennyeződés mocskos vizében,
- kirángatják bűneimet végül, -
kellemes izgalomból fél-sötétben.
Mosatlan vagyok, de használható,
vidám tudás a piros szemekben, -
- bevallom a rossz is olvasható,
amíg a gondolat, - befejezetlen.
Elhagyott testemmel sajnállak,
én is a világiakhoz illeszkedem,
mint rímek kertjében a fűszálak,
arccal lefelé, - jaj elvérezem.
Lemásolsz, szomjazol mindenkit,
- példatáram istenes küzdelem,
a keresztfán nem találsz senkit,
dezertált az ember, beismerem.
Elvakultan kavartam a semmit,
egy-egy ajtónyitás megkísértett,
hogy meghallgasd kopasz törvényeit,
és foltos papírra tetováld a vétket.
Mátraszentimre - Fallóskút
Verstelen vándor
A tollam beleszagolt a versbe
kezem is fölkészült látszólag
hamut hintek kopasz fejemre
mert a szolgaság váratlan tüze támad
langyos szél bontogatja szárnyát
száll a vers rejtelmes érvekkel teli
testem a pokol felhői közt tanul
és óriás kezekkel arcomat tépdesi
hol a lét s az élet porzik fehéren
nyomai a hóban rád mosolyognak
torkokban ásítozó megbujt sorok
kék tükörben mind kirojtosodnak
dülledt szemekkel sem vesznek észre
minden vonala kiválik utamon
vagy azt látja csupán mi a semmibe rejlik
hamisított mását keresem kutatom
tiszta fejjel érkezem egyre közelebb
verstelen vándorai a sietős időnek
tenyerembe gyűjtöm az őszi harmatot
melyben egybeolvad illata a Földnek!