Doki66 blogja

Irodalom
Doki66•  2020. március 16. 01:14

Példatáram

Példatáram

 

Templomok szíve a tiétek,

képtelen az ember közeledni,

az élet összeroppan mint a vétek,

de az égtájam, irodalomtörténeti.

Példatáram naponta kiegészül,

a szennyeződés mocskos vizében,

- kirángatják bűneimet végül, -

kellemes izgalomból fél-sötétben.

Mosatlan vagyok, de használható,

vidám tudás a piros szemekben, -

 - bevallom a rossz is olvasható,

amíg a gondolat, - befejezetlen.

 

Elhagyott testemmel sajnállak,

én is a világiakhoz illeszkedem,

mint rímek kertjében a fűszálak,

arccal lefelé, -  jaj elvérezem.

Lemásolsz, szomjazol mindenkit,

- példatáram istenes küzdelem,

a keresztfán nem találsz senkit,

dezertált az ember, beismerem.

 

Elvakultan kavartam a semmit,

egy-egy ajtónyitás megkísértett,

hogy meghallgasd kopasz törvényeit,

és foltos papírra tetováld a vétket.

 

Mátraszentimre - Fallóskút

Doki66•  2013. január 26. 14:07

Verstelen vándor

A tollam beleszagolt a versbe

kezem is fölkészült látszólag

hamut hintek kopasz fejemre

mert a szolgaság váratlan tüze támad

langyos szél bontogatja szárnyát

száll a vers rejtelmes érvekkel teli

testem a pokol felhői közt tanul

és óriás kezekkel arcomat tépdesi

hol a lét s az élet porzik fehéren

nyomai a hóban rád mosolyognak

torkokban ásítozó megbujt sorok

kék tükörben mind kirojtosodnak

dülledt szemekkel sem vesznek észre

minden vonala kiválik utamon

vagy azt látja csupán mi a semmibe rejlik

hamisított mását keresem kutatom

tiszta fejjel érkezem egyre közelebb

verstelen vándorai a sietős időnek

tenyerembe gyűjtöm az őszi harmatot

melyben egybeolvad illata a Földnek!