Tócsaének - Múzsa

Tócsaének

Tócsa voltam, feltöröltél.
Szemeimben az örök tél
jege kéklett.

Pohár lettem, tört szegélyű.
Hibásan is víg kedélyű
szemem fénylett.

Kiöntöm az ürességet.
Gazdagságban kopár élet
minden cseppem.

Tócsa lettem ismét. Ismét.
Ismeretlen varázsigét
énekeltem.

Meghallották az angyalok,
pogány dalom mint andalog
a hang fodrán.

Idejöttek feltörölni.
Múltam apró kátyú őrzi,
s száz versfoszlány.