Tengerparti álom - Dúdol a múlt

Tengerparti álom

Egy távoli tengerparton
csiripelnek a pillangók.
Szárnyukon száz csillag vacog;
fényből hajtott papírhajók
vitorlája ott az alkony.

Csiripelik az életben
testet öltő napsugarat.
Szirmokat hoz a fuvallat,
és a mélykék égbolt alatt
illatukban eltévedtem.

Nedves homok pihen tunyán
a szemcsés víz szikrájában.
Tükörképként holdat láttam
a hullámok zabolátlan,
ficánkoló ruhaujján.

Csiripelnek a pillangók,
azt kérdezik, hogy hol vagyok?
Válaszolnék, de nem tudok,
mert az álom így akarja.
Köddé válnak; sötét szurdok
lett az Éden pirkadatja.