Szobainas - Őszi színek

Szobainas

Az asztalomon szétszórtan hevernek
a szűk képkeretbe hurcolt emberek.
Rossz voltam képnek, elmentem embernek,
hogy nézzem őket, mikor ott heverek.

Én hús-vér embert nagyon régen láttam:
hűs-vér remete nagyon régen lettem.
Lázmérőt úsztattam néhány vénában,
s hógolyóvá gyúrtam az aranyerem.

Fényképezek, s fotósnak hiszem magam.
Verset írok, s fontosnak hiszem magam.
Lekésem a sorsom egy kirakatban,
mivel az őrangyalom kialvatlan.

Az Ablak-Zsiráf tanait követem:
az ellenséges várat megkővetem.
Harminckét négyzetméternyi életút
verandáján köszöntöm a mélabút.