Patakfény - Chant du cygne

Patakfény

Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer egy patak.

Testének messze folyt

cseppjei kacagtak.

Csilingelt a hullám,

csevegett a part is.

Az égbolt hamuján

csacsogtam magam is.

Száz csillag táncához

hegedült a félhold.

Szívem csöpp gyertyát hoz,

s pitymallott az égbolt.

Holdsugár, napsugár

egymáson vergődtek.

Ezerszín arcú nyár

búcsúja az ősznek.

A lombok fösvényen

őrizték a leplük.

Cinegék ölében

bóbiskolt zöld fejük.

Egy fecske fásultan

figyelte a napfényt.

Szívében május van,

de elszállt pitypangként.

Elfáradt a vidék,

és avar alá bújt.

Bőre egy régi kép

módjára megsárgult.

Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer egy patak.

Télen a fagyos hold

rabjaként hallgatag.