Örökre - Ahol most állok

Örökre

Örökre. Babaként vinnyogva töröm be
az élet kapuját. Kapok egy anyukát.
Őrökre vágyom még: "Óvunk majd, aludj hát!",
csörgőkre vágyom én, s játékos vödörre.

Örökre. Minden nap figyelem az eget.
"Mind az enyém lehet!" - gondoltam, s feldadog
az öreg rádió. Távoli angyalok
dalait dünnyögi a könyvespolc felett.

Örökre. Örökbe fogad egy pici ágy,
egy mackó s egy ketrec. "Szeretsz vagy nem szeretsz?"
- a maci szeme sír - "Elmehetsz, nem mehetsz,
a világ kavicsos, a paplan pedig lágy!"

Örökre. Köszön-e a beton éjszaka,
amikor a tücskök jó estét dalolnak?
Csúszok, mászok, megyek. Az évek elfolynak,
s pataknyi emlékként sodornak most haza.

Örökre. Ugyanaz a fűzfa integet,
s kincseket rejt a ház, mik csak nekem szépek.
Örökre. Vándorként végül hazatérek,
és együtt hallgatjuk a beszédnyi csendet.