Mi a szép? - Délutáni éjjelek

Mi a szép?

A legszebb dolgok ott vannak,
ahol megtaláljuk őket.
Lelkünk gyöngykalitkát farag,
mit vágyakból szőtt tető fed.

Csak hitegetjük magunkat,
ha megtöltjük a ketrecet.
Szívünk mélye mégsem mulat,
mert a szép csak szabad lehet.

Bármikor megcsodálhatjuk,
de nem sajátíthatjuk ki.
Nincsen olyan vágylakta zug,
hol ne akarna kihunyni.

A szép mindenben ott lapul:
kakasszóval köszönt reggel,
tavaszi záporrá halkul,
majd szerelmesként enged el

az esti búcsúzás közben;
a szép a Dunában folyik.
Lopva nézem, hogy erőtlen
fodra kileng a partokig.

Szép a születés csodája,
s gyönyörű a sírfelirat.
A temető félhomálya
könnyeinkkel földet itat.

Szép az őszi erdő vörös
avarát kotró disznóláb.
Meglendül most: egy göcsörtös
faágat taszigál tovább.

Valami koppan a földön!
A kalitka törött össze.
Üres volt, egy cseppnyi öröm
sem volt ott bebörtönözve.