Kadáver - Chant du cygne

Kadáver

Az életre nincs más szer,

csak a félszeg kadáver

a sarokba költözött

két próbababa között.

Felhúzod és kávét kérsz,

magadért nem, másért félsz

a jajszavas magazin

harsonázó lapjain.

Lapozgatod magadat,

ez a végső feladat.

A Sorskönyvben van egy sor,

mit rólad írtak egykor.

Szép vagy szomorú? Talán

szépnek indult hajdanán,

majd borosüveggé lett.

Egy korty elcsúszott élet.

A kadáver bűzölög.

Moshatod, mégis örök

az ötputtonyos buké.

Egy koporsóba bújté.

Egy szoba, ablak nélkül,

szolgálj szobanövényül

négy fal közt ötödiknek!

Százezerért venni meg?

A környéke nem túl rossz,

közel lakhatsz Vazulhoz,

aki vaktában fizet

havonta pogány hitet.

Ha pedig a föld felett

keresnél albérletet,

akkor még van teendőd.

Szerelmed van? Szeresd őt!

Céljaid vannak? Küzdjél!

Aki szikra nélkül él,

az holt csillagszóróként

bámulja a csillagfényt.

Ha barátaid vannak,

légy barátja magadnak,

és nevessetek vígan

az életen, amíg van!

Kirándulj vágytól vágyig,

s a kadáver elmállik.

Már nem lesz rajtad teher.

Így leszel újra ember.

Emberi mosolyt hordó

orcád csókoktól bordó,

és parfümtől illatos

a fütyülő villamos,

ami elvisz majd,

hova szíved hajt.