Hamu csak - Bis morgen

Hamu csak

Betelnek a lapok,

életünk lapjai.

Pár oldal acsarog,

felgyújtja valaki.

Hamu csak az emlék,

elfújja az orkán.

Sóhajunk mint vendég

szundít egy lajtorján.

Egy messzi udvaron

új otthont álmodik.

Tereli az alkony

csillagfény-vánkosig.

Fénylenek, csillognak,

fénylőek, csillogók.

Mögöttük gyöngysornak

öltöznek a bolygók.

Recseg a lajtorja,

fecseg az esti szél.

Elindul sehova,

megpihen senkinél.

Álmodik a sóhaj.

Valaha emlék volt.

Szomorkás mosollyal

figyeli a félhold.