Fin - Hazamenni

Fin

Moziba mentem, a fehér vászon
lassan vénülő szemem írisze.
Minden ülésen magamat látom,
de bús mosolyuk nekem égisz-e?

Sós csemegeként kezem harapom,
összeroppanok, s megeszem magam.
A filmben ifjak lézengnek vakon,
sorsot hurcolva, mégis céltalan.

Fekete-fehér szivárvány a kép,
de piros a vér, barna a sírhely.
Sárga a nyomor, s szórakozásképp
egy színész lila örömet színlel.

Szürke a lámpa, fénye betakar,
s én titokban új mesét álmodok.
Párnám lett a menny, s egy néma angyal
a felhők csúcsán reményt háborog.

Halványkék reményt, seszín ébrenlét
felé taszító emberketrecet.
Üres a terem, mindenki helyét
halk álmok őrzik a karfák felett.