Életkép - Chant du cygne

Életkép

Cirógat az élet, megpuszil a halál,

apró ember vagyok, ülök egy asztalnál,

s kutyatápként falom a pillanatokat.

Az idő hegedül, a fejem hasogat.

Szerelmem barna nő, s könnycseppel mosogat.

Esőt havazik a megszürkült szivárvány,

lopva kipillantok, s a magány oltárán

reményt áldoznak az útszéli emberek.

Melegségre vágynak, de arcuk didereg.

Hideg közönyt fújnak az északi szelek.