Éjszakai létek - Őszi színek

Éjszakai léptek

Szolmizál a világ, befogom a fülem,
és egyedül járom a sötét utakat.
Itt csend van, béke van: magamba merülten
találgatom, merre repít a fuvallat.

Vérplazmává válok, a város ha lüktet,
háztömbnyi járgányom lesz az emberi test.
Az út befogadja a halk menekültet,
megeteti, majd rá szesszel örömpírt fest.

A kortyban létezem, a holdvilág alatt
félszegen táncoló, őszi falevélben.
Befogom a fülem, míg a nyitva maradt
szemem a világnyi borzadálytól tétlen.