Bécsi keringő haladóknak - A Fekete Füzet

Bécsi keringő haladóknak

  

Körbejárunk, táncoktatás

közben fürgén helyben futva.

Rátaposunk a lábunkra,

majd ön-gondolatolvasás

következik: miért tettük?

Mit ártott nekünk az a láb?

Rosszabbul topog, és gyatrább

tönkjére cípőt venni nyűg.

Innentől egy lábbal futunk,

szolidárisan, zokniban.

Egy túlbuzgó úr zoknitlan

edz középen: belefúlunk.

Hogy javítsunk a helyzeten,

kinyitunk néhány ablakot.

Nem mellőz minden alapot,

hogy fél lábon lehetetlen

nem kizuhanni az útra.

Sántítva bemegyünk újra.

Ekkor sikerül rálépnünk

egy lábunkkal önmagára.

Nincs más hátra, levitálva,

szellem módra kell felérnünk!

A tanár a zord szemeit

szemtelenül szegezi ránk.

Így nem lát jól. Vakon szól ránk:

 

 

"Ti mit lábatlankodtok itt?"

Mi nem felelünk, csak újra

kilevitálunk az útra.