Álmainkben - Délutáni éjjelek

Álmainkban

Elszenderült, majd álomba merült
egy emberporszem a végtelenben.
Hajnaldél volt, mikor észrevettem
hortyogó lelkét egy vén lemezen.
Lassan énekelt, az éterre ült,
és elmesélte, miképp egyesült
Isten és szándék a véletlenben.
Az életemben. Mert élet lettem,
a sors mezején egy új sebesült.
Százszor elveszett, mégis megkerült
vakhitem cirógat édesdeden,
én pedig élek, mert élet lettem!
Álmaimban az értem egybegyűlt
emberek vágya a végzet bennem:
ők adnak erőt, s én éledezem.
Közben a rádió elcsendesült,
a lélek hazatért, én meg derült
arccal szívem más zsebébe csenem.