Album - A Fekete Füzet

Album

  

Egy nap elkopunk, antik fényképként

halványolunk el egy szekrénypolcon.

Fagyottan derűs arcunk monoton

csöndben őriz egy néhai élményt.

 

Egy mécses mellett, gyertyalángnyi gyász

csöpp tüzében fakulunk semmivé.

Kiüresedik a kép, senkié

lesz az egykor kacajtól zsúfolt ház.

 

Az üres fényképet egy hajnalon

a poros utcára fújja a szél.

Bíbor bakancsok és járdaszegély

között galacsinját veszni hagyom.