Colletus blogja

Fogadjátok tőlem ezt az írást, amelyet még nyáron vetettem papírra! (Minden vádat tagadok, azzal kapcsolatban, hogy a dohányzást akarom népszerűsíteni ezzel az alkotással!)

A nikotin varázsa

Az éj a városra telepedett. Éjfél is elmúlt már, a panelházak ablakaiban kihunytak a fények. A fiú még ébren volt. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy elaludjanak a szülei, és az ablakokban lapuló kíváncsi szemek ne fürkésszék őt.

Az emeletes házak körbezárták az udvart, mint egy börtönt, ahol a roskadozó padokon néha megpihent egy-egy szerelmes pár, vagy egy arra kószáló hajléktalan.  Ezekről a padokról minden ablak csak egy-egy kis pontnak tűnik, de minden pont mögött egy más-más történet lakozik. A fiú is egy ilyen ablak mögött élte mindennapjait. Ami másnak csak egy helyet a sok közül, neki az otthont jelentette.

Türelmes volt, kivárta azt, amíg nyugalomra tér az egész környék. Csendesen kinyitotta a táskáját és elővette a nemrég vásárolt cigijét. Sötétkéket szívott, mert annak megvolt a kellemes íze, de ugyanakkor elérte vele a kívánt hatást is. Az öngyújtóját is magával vitte, és a megszokott rend szerint halkan felhúzta a redőnyt, hogy a szülei nehogy felébredjenek. Óvatosan kipillantott az ablakon, hogy megbizonyosodjon a biztonságról. Nem égett már sehol a villany, a padokon sem ült senki. Kikönyökölt a párkányra, elővett egy szál cigit a dobozból, gondosan lezárta azt, majd meggyújtotta a kivett szálat.

Az első szívást nem tüdőzte le. Várt, amíg rendesen meggyullad a cigi. A második szippantás viszont már sokkal mélyebben történt. Érezte, amint az első füstfelhő végigszalad a torkán és ellepi a tüdejét. Néhány másodpercig benn tartotta, majd lassan kifújta az egészet. Ilyenkor még nem érzett semmi különöset, csak ösztönösen végigkémlelte az udvart a tekintetével. Gondolatok jutottak eszébe a jövőjéről. Elgondolkodott azon, hogy vajon helyes dolog-e az, hogy ő dohányzik. Megéri –e majd a felnőtt kort, és akkor is cigizni fog? Egy cseppnyi bűntudatot érzett, aztán szívott még egyet belőle. Ez erősebb volt az előbbinél. Kissé marta a torkát, de aztán ez az érzés is elmúlt. Arra gondolt, hogy mennyien szívják még ezt az ártalmas dohányt rajta kívül. Sétál az utcán és szinte minden második ember kezében ott füstölög a bagó.  Ha nekik semmi bajuk nem lesz tőle, akkor miért épp neki lenne?  A harmadik szívás jobban esett. Ezt sokáig benntartotta. A lassú kifújásnál érezte, hogy a dopamin kezd mozgolódni benne. Enyhébb eufórikus állapotba került. Már nem zavarta, hogy lesz-e következménye. A negyediknél történt meg az, amire már várt. Érezte, hogy a nikotin átjárja testét és enyhe remegést okoz végtagjaiban. Szédülést érzett. Nem várt soká az ötödik szívásra. A különös érzés egyre erősebb lett. Lehajtotta fejét és sóhajtott egy nagyot. Nem sok maradt már a cigiből, ezért gyorsan elszívta a maradékot. Látta, hogy az egyik ablakban felhúzódik a redőny, és valaki szintén rágyújt.  Nem várta meg, amíg szembenéznek egymással. Elnyomta a csikket, kidobta a bokrok közé, majd ő is lehúzta a redőnyt. A remegést most is érezte, ezért sietve ment oda táskájához, gondosan visszatette a cigis dobozt, majd ledőlt az ágyra. Így maradt néhány percig. Úgy érezte, mint amikor a hullámok sodorják a vízben. Álmosság jött rá, de nem tudott volna így elaludni.

Amikor enyhült a nikotin okozta állapot, megérezte szájában a keserű kátrány ízét. A gyomrában is hasonlót érzett, nem beszélve az ujjairól, amelyek teljesen bevették a dohány szagát. Nem volt már ereje kimenni a mosdóba. Feküdt az ágyában tovább, és azon gondolkozott, hogy miért hat rá ilyen módon az egyszerű, bolti cigaretta…

Richard Gordon
2009. augusztus 30. 02:14
Pápa

Üdvözlök minden kedves olvasót!

   Régebben írtam már blogot. 52 bejegyzésnél sajnos abba kellett hagynom. Álnéven írtam ugyan, de olyan személyes dolgokat közöltem benne, amelyek felforgatták volna az egész életem, ha nyilvánosságra kerülnek. Épp emiatt szüntettem meg. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy nagyon vigyázzon ezzel, mert egy napló olyan, mint a lelkünk tükre...

   Azonban vannak remek tulajdonságai is:

 -Ha napi szinten írod, néhány hét múlva visszakeresheted, hogy X napon mit csináltál. Már ha elfelejtenéd. Én el szoktam. :)

 -Visszaolvasva pontosan átérzed azt az érzést, amely akkor mozgolódott benned, amikor a bejegyzést írtad. 

 -A bejegyzéseid sokan olvassák és kommentálják is. 

  Szeretnék-e blogot írni?

A válaszom: Igen. De nem személyeset. Legalábbis annyira nem, mint a régi volt. Most írni fogok minden féléről, akit esetleg érdekel, még el is olvassa. :)