Colletus blogja

"Ember embernek agyérgörcse." - Mondta Nádasdy Ádám, nyelvészprofesszor. - Egyetértek. Itt farkasokról szó sincs!

Néha megtámadnak minket. Megyünk az utcán és egyszercsak valaki nekünk szegez egy kihegyezett mondatot. Csak úgy. Vagy amúgy, amikor ismerjük is az illetőt. Olyan ez, mint amikor a nyugodalmas, madárcsicsergős réten sétálva orrbanyom bennünket a parlagfűpollen. Tüssz-tüssz, és máris oda a napomnak, mert egész estig folyni fog az orrom. A zsebkendő ugyan segít ezen a kellemetlen helyzeten - bizonyos esetekben -, de tegyük fel, hogy ez nem egyszerű pollen, hanem olyan valami, ami ellen a PZS (de még Fogarasi Árpád házi atombukere) sem véd! Folyik-folyik, mintha dézsából öntenék a taknyot. Igen, most már biztosan tudom, hogy erről van szó. Néha az emberek dézsából öntik a taknyot! 

Észérvek? - Hülye vagy, Pistike? Hogy lehetne már érvekkel harcolni a paprikaspray ellen? Csípi a szemedet és nem tudod kimosni, vagy csak úgy semlegesíteni valami ellenanyaggal. Mert ez olyan! Amikor pedig néhány kivételes, véletlenszerű napon, több ember veszi körül a lakásodat, hívja a telefonodat, írja az e-maileket, és öntik-öntik azt a tömény taknyot a nyakadba, az... az egy szar nap! Aztán elvárják, hogy te is meríts egy vödörrel, aztán öntsd is vissza. Igen, ez elvárás, mert akkor megint le tudnak majd borítani egy adaggal. Ping-pong, ez így megy előre-hátra, amíg egyikőtök ki nem száll ebből a trutyis, taknyos, fröcskölős helyzetből, és hoz egy 100db-os többrétegű papírzsebkendőt. 

Van egy kellemetlenebb, level 99. helyzet is, amikor észreveszed, hogy mindenki taknyol körülötted, (de már slaggal) és úgy érzed, tiéd a megtisztelő feladat, hogy légy a trutyielhárító. Na, ez a leghálásabb feladat. A raklapnyi résztvevő egyfolytában hívogat, hogy mellette foglalj állást, de te látod, hogy ez megint nem az a helyzet, amikor be kellene szállnod a ringbe, úgyhogy megpróbálsz igazságot tenni, felemelkedni a sok kis taknyoson, és erre mi történik? Téged öntenek le a végén, és megint jönnek a pollenek, meg az agyonhegyezett mondatok. Egyszerűen... agyérgyörcsöt kapsz! Végül azt veszed észre, hogy fröcsögsz és csak fröcsögsz meg fújod az orrodat, de már fáj és piros is és olyankor mindenki és minden idióta, de még a papagájod is pörlekedik, de mindjárt letakarom a kis mocskát!

Nincs mit tenni. Sajnos ember embernek agyérgörcse... 

Kövesdy Márton, a Poet.hu főszerkesztője ma ünnepli névnapját. Köszöntsük őt sok szeretettel!

Márton, Márton
te sötétben bujkáló
arctalan vezető
bor forr az utcán
névnapod vigadalma
népszokás, szép szokás
mindenki szórja
eliható vagyonát
ma névadód
megsütötte
libacombos
vacsorád

MERT AKI "Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik!" ;)

http://www.youtube.com/watch?v=fqdZo8UDWow

tizennyolc éves lettem én
eltervezett e költemény
tudtam
untam

 Egyik ismerősöm felháborodott levelét tenném közzé:

Fogadjátok tőlem ezt az írást, amelyet még nyáron vetettem papírra! (Minden vádat tagadok, azzal kapcsolatban, hogy a dohányzást akarom népszerűsíteni ezzel az alkotással!)

A nikotin varázsa

Az éj a városra telepedett. Éjfél is elmúlt már, a panelházak ablakaiban kihunytak a fények. A fiú még ébren volt. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy elaludjanak a szülei, és az ablakokban lapuló kíváncsi szemek ne fürkésszék őt.

Az emeletes házak körbezárták az udvart, mint egy börtönt, ahol a roskadozó padokon néha megpihent egy-egy szerelmes pár, vagy egy arra kószáló hajléktalan.  Ezekről a padokról minden ablak csak egy-egy kis pontnak tűnik, de minden pont mögött egy más-más történet lakozik. A fiú is egy ilyen ablak mögött élte mindennapjait. Ami másnak csak egy helyet a sok közül, neki az otthont jelentette.

Türelmes volt, kivárta azt, amíg nyugalomra tér az egész környék. Csendesen kinyitotta a táskáját és elővette a nemrég vásárolt cigijét. Sötétkéket szívott, mert annak megvolt a kellemes íze, de ugyanakkor elérte vele a kívánt hatást is. Az öngyújtóját is magával vitte, és a megszokott rend szerint halkan felhúzta a redőnyt, hogy a szülei nehogy felébredjenek. Óvatosan kipillantott az ablakon, hogy megbizonyosodjon a biztonságról. Nem égett már sehol a villany, a padokon sem ült senki. Kikönyökölt a párkányra, elővett egy szál cigit a dobozból, gondosan lezárta azt, majd meggyújtotta a kivett szálat.

Az első szívást nem tüdőzte le. Várt, amíg rendesen meggyullad a cigi. A második szippantás viszont már sokkal mélyebben történt. Érezte, amint az első füstfelhő végigszalad a torkán és ellepi a tüdejét. Néhány másodpercig benn tartotta, majd lassan kifújta az egészet. Ilyenkor még nem érzett semmi különöset, csak ösztönösen végigkémlelte az udvart a tekintetével. Gondolatok jutottak eszébe a jövőjéről. Elgondolkodott azon, hogy vajon helyes dolog-e az, hogy ő dohányzik. Megéri –e majd a felnőtt kort, és akkor is cigizni fog? Egy cseppnyi bűntudatot érzett, aztán szívott még egyet belőle. Ez erősebb volt az előbbinél. Kissé marta a torkát, de aztán ez az érzés is elmúlt. Arra gondolt, hogy mennyien szívják még ezt az ártalmas dohányt rajta kívül. Sétál az utcán és szinte minden második ember kezében ott füstölög a bagó.  Ha nekik semmi bajuk nem lesz tőle, akkor miért épp neki lenne?  A harmadik szívás jobban esett. Ezt sokáig benntartotta. A lassú kifújásnál érezte, hogy a dopamin kezd mozgolódni benne. Enyhébb eufórikus állapotba került. Már nem zavarta, hogy lesz-e következménye. A negyediknél történt meg az, amire már várt. Érezte, hogy a nikotin átjárja testét és enyhe remegést okoz végtagjaiban. Szédülést érzett. Nem várt soká az ötödik szívásra. A különös érzés egyre erősebb lett. Lehajtotta fejét és sóhajtott egy nagyot. Nem sok maradt már a cigiből, ezért gyorsan elszívta a maradékot. Látta, hogy az egyik ablakban felhúzódik a redőny, és valaki szintén rágyújt.  Nem várta meg, amíg szembenéznek egymással. Elnyomta a csikket, kidobta a bokrok közé, majd ő is lehúzta a redőnyt. A remegést most is érezte, ezért sietve ment oda táskájához, gondosan visszatette a cigis dobozt, majd ledőlt az ágyra. Így maradt néhány percig. Úgy érezte, mint amikor a hullámok sodorják a vízben. Álmosság jött rá, de nem tudott volna így elaludni.

Amikor enyhült a nikotin okozta állapot, megérezte szájában a keserű kátrány ízét. A gyomrában is hasonlót érzett, nem beszélve az ujjairól, amelyek teljesen bevették a dohány szagát. Nem volt már ereje kimenni a mosdóba. Feküdt az ágyában tovább, és azon gondolkozott, hogy miért hat rá ilyen módon az egyszerű, bolti cigaretta…

Richard Gordon
2009. augusztus 30. 02:14
Pápa