Colletus blogja

Ismertető
Colletus•  2012. október 21. 18:46

Valami történt a Király utcában...

                A Tarajos Gőte utcájába befordul a zsíroskenyér-különítmény, amelynek tagjai konstatálják, hogy Jagiék már megjöttek Szegedről, és Marie Marel is itt áll egy ideje. Frenetikus üdvözlés, mindenki örül, házipálinka, cigi, cigi, házipálinka, pogácsa, hol a tulaj, cigi, miért nem nyit ki, jósok ember, cigi, keksz, kamion, duda, Jagi gyere le az úttestről, HOL VAN MÁR A TULAJ, cigi, MENJÜNK MÁR LE, Gimpi (tulaj) megjön, letaglóz, jósokember, de nagyabaj…

 

A Poet lelkes önkéntesei a tegnapi diszkó utáni szenny-lerakatot közös munkával pillanatokon belül eltávolították, és utána csak a klór illata járta át a helyiséget. Kiderült, hogy ez egy batyus bál, ahol a tervezett zsíros kenyéren túl mindenki bőséggel hozott sütiket, tortákat, kekszeket, így egy asztal sem maradt üresen.

 

Egy kis indító performansz után (ahol sikerült összebilincselnem magam valakivel, de a bilincs kulcsát nem találtuk, és Gimpi megkérdezte, láttam-e a Fűrész című filmet, aztán végül meglett a kulcs…) antológiás felolvasások következtek. Ezen a ponton szeretném kiemelni és megköszönni Nemojano remek szavalatait, és külön köszönet a Dunánál csodálatos előadásáért is!

 

Szabimaci érkezését ováció fogadta. – Köszönjük neki, hogy színesebbé tette az esténket!

 

Pintér Tibor költő is gazdagította társaságunkat, aki felolvasott verseiből, és az esztétikával kapcsolatban osztotta meg okfejtéseit.

 

Nagyon örülök, hogy GKingát személyesen is megismerhettük, és bízom benne, hogy találkozunk még vele más alkalommal is.

 

Táltos-asszony és Jagi erotikus tánca a fotöjjben mindenkit meglepett, és figyelmünk nem lankadt egy percig sem a műsor alatt. :)

 

A Gőtében lehet a pulton táncolni. Nemojanoval bevállaltuk, de Jagit nem lehetett felkönyörögni.

 

Szabinak (Szolnokról) külön köszönet a lelkesedéséért! Feldobta jelenlétével az amúgy sem lapos hangulatot.

 

Marie Marel, ó, a csodálatos Marie Marel… Egyrészt annyira csinosan sikerült felöltöznie, hogy majdnem lenyúltam Jagitól, másrészt a legkitartóbb volt mindünk közül. Talán ő táncolt a legtöbbet. Amikor épp lassúztunk, egy fiú odajött, és megkérdezte, hogy a nagymamámmal táncolok-e, mert olyan jó látni, hogy itt van. Nem akartam neki kifejteni, hogy tulajdonképpen Jagi (akinek egyébként felesége és élettársa is van) csajával, úgyhogy inkább megkínáltam egy cigivel…

 

Gimpel Tomi (Gimpi) kompenzálta a késését, és szívét-lelkét kitette, hogy egy jó bulit csináljon. Én úgy gondolom, hogy aki empátiával fordult az indulással kapcsolatos nehézségekre, az remekül érezte magát a Gőtében, és el tudott vonatkoztatni minden mástól. Emellett színpadi élőzenét is kaptunk Gimpitől, ami egységesen nagy sikert aratott.

 

Csilla, (a szülinapos életvidámság) tortája isteni volt, és ezúton is köszönjük neki, hogy felhőtlen jókedvével gyarapította a társaságunkat. Azért pedig külön köszönet, hogy mindenkit meghívott egy italra. Vele, Marievel és baramarával egész jók voltunk a táncparketten. (a szándék a lényeg, no… :))

 

Egy piros pólós vidám úriembernek is köszönöm a lelkesítését, akinek ugyan nem tudom a nicknevét (többen mondtátok, hogy jó ötlet lett volna, ha csinálunk erre papírokat, no majd a legközelebbin), de a felső díványos trónuson ült egy hölggyel.

 

Kandabula humorbonbonjait is megemlíteném, jó volt őt is megismerni.

 

Végre találkoztam Holdsugárral, akiről nem tudtam, hogy ő Holdsugár. Kb. az est felénél megkérdeztem, hogy mi a nickneve… Azért sikerült egy jót beszélgetnünk.

 

Köszönöm a zsíroskenyér-bizottságnak, hogy lezsírozták az ügyleteinket. Így Dártinak, Balázsnak, Marienek, Szilvinek, és mindenki másnak, aki kent. :)

 

Este úgy tűnt, túl sokan és túl hangosak voltunk az utcán, mert a rendőrség telefonált, hogy razziázni szeretnének, ezért a megmaradt keménymag egy új helyszínre ment, ahol kötetlen, gitáros, zenés levezető-sörözésen vettünk részt. (Én mindenkitől elnézést kérek, hogy ezen a ponton egy kicsit elkülön-ültem, de épp ismerkedtem valakivel…). 4 körül lehetett, amikor itt is végeztünk.

 

Ezek az én érzéseim, gondolataim, nem tudom, ti hogy láttátok a találkozót, de annyi biztos: Valami történt a Király utcában…

 

Colletus•  2012. június 21. 07:15

Várakozási idő - versek felkerülése

Kedves poetesek! 

A tegnapi napon a publikálási listát (a moderálás második köre) nulláztuk, így kb. 250 verset javítottunk véglegesen. Ez több, mint a fele a jelenleg várakozó műveknek. Így a várakozási idő 3 napra csökkent. Terveink szerint holnap folytatjuk az akciót, és a maradék 160 verset is javítani fogjuk, hogy naprakészek lehessünk, így kompenzálva a kialakult tumultust. 

Számítunk rátok is! 

A közösségi moderálással segíthetitek munkánkat. Ha felhívjátok a figyelmünket a hibákra, szabálysértésekre a ''moderálás'' menüpont alatt, vagy a megjelent versek esetében a hibajelentés funkcióval, hozzájárultok ahhoz, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a versekről. 

Termékeny alkotást és szép reggelt mindenkinek ezen a meleg nyári napon! :)

Colletus•  2012. február 6. 14:08

Halmozott írásjelek

A múltkor beszélgettünk a szerkesztőségben arról, hogy a halmozott írásjelek esetében mikor szükséges a javítás. A probléma az volt, hogy nem tudtuk eldönteni, vajon szabályos-e 2 felkiáltójel használata, vagy azt háromra kell javítani.

Pl: Add ide az almát!! Úgy szeretnék bálnává változni!!

A Facebookon található Magyar Helyesírás című oldalon feltettem a kérdést erre vonatkozóan. (Az oldal üzemeltetői a magyarhelyesiras.hu működtetői is egyben). A következő választ kaptam:

"Magyar Helyesírás „Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek halmozásával érzékeltethetjük: Hogy képzeled ezt?! Valóban?? Nem!!! ” (AkH. 240/c.) „Az erőteljes emóció kifejezésére halmozhatók is a felkiáltójelek, legtöbbször hármat használunk a fokozott érzelem vagy indulat kifejezésére.” (Osiris-féle Helyesírás 311.o. és 315. o.) Ezekből az következik, hogy akár két felkiáltójelet is írhatunk. www.magyarhelyesiras.hu"

Nyelvtanilag helyes a forma, ezért ezentúl csak a szerző engedélyével javítjuk az ilyeneket, de én továbbra is azt mondom, hogy a két felkiáltójel használata indokolatlan és rémesen ronda... Olyan, mint amikor valakinek két szál virágot adunk ajándékba. :)

Mi a véleményetek erről?

Colletus•  2011. február 10. 22:43

Klamm háborúja - színházakármi

Klamm – Immunválasz

Immunválasz

„… most feldagadt torok
és légszomj kínozza
a kékülő szervakolt
az immunválasz
kiirtotta
és meglakolt”

Megreggeliztük a tanárt. Nem laktunk vele jól, de a gyomrunkat sem feküdte meg. Észre sem vettük, hogy lélegzett. Rágás közben nem hallottuk a jajveszékelését. Ittlétét csak a füzetünkben lévő jegyzetek bizonyítják. A nevére már nem emlékszünk, de biztosan járt itt, mert a kabátját az osztályban felejtette. Megnéztük a zsebeit, és megtaláltuk az okmányokat, amelyek alapján megállapítottuk, hogy Klammnak hívták. Vagy valaki másnak. Igazából mindegy…

Tipikus jelenség: A tanár bejön a terembe, mi unottan felállunk, ahogy illik, aztán csak jegyzetelünk, és beszélgetünk a tegnap estéről. Ez a világ legtermészetesebb folyamata. Így megy ez minden évben, minden generáción át. Az iskola falai olyan sugárzást bocsájtanak ki, amely teljesen megváltoztatja az emberi viselkedésmódot. Ha nem tanórán vagyunk, másként reagálunk. Nézzünk erre egy példát: Sándort két éve ismerjük. Megbeszéltünk vele egy találkozót délutánra, mert el kell mesélnünk neki valamit. Kézfogással üdvözöljük, leülünk, felvesszük a szemkontaktust, elmondjuk, amit szeretnénk, ő reagál rá, és a diskurzus végén a megszerzett információval gazdagodva távozunk. A tanórához hasonlóan ez is egy alapvető folyamat. Reagálunk egymásra. Keverjük össze a két szituációt! Sándorral találkozót beszélünk meg. Elmegyünk a kijelölt helyre, ő már vár minket. Kezet fogunk vele, de ő közben nem a szemünkbe, hanem az órájára néz. Rossz néven vesszük, de nem szólunk semmit. Leülünk vele, hogy elmeséljük neki, amit akartunk, ám ő üres szemekkel bambul, látszólag nem figyel. Amikor rákérdezünk, hogy mi a baj, unottan meghúzza a vállát. Betelik a pohár, sértődötten távozunk. A diákok reakciójával így zajlana egy baráti beszélgetés, de mi van akkor, ha a barát reakciójával nézzük meg az iskolai közeget? A tanár bejön, felállunk, üdvözöljük, és rá figyelünk. Nem nézünk, nem jegyzetelünk a semmibe, hanem értő figyelemmel hallgatjuk, amit mond. Kommunikáció alakul ki, rendezett vázlat születik, végül mindenki elégedetten távozik. Hoppá! A tanár szemszögéből nem ez lenne a normális? Ha a helyébe képzeljük magunkat, nem ezt várnánk el a diákoktól? Klamm mit várt el? Azt, hogy reggelije legyen egy csapat háborúzni vágyó sihedernek? Bizonyára nem. Klamm az érző ember és a tudatos tanár között ingázik. A saját magával vívott háborúban az érző ember felülkerekedik benne, de ez vesztére válik, mert az érzéketlen diákok könnyedén legyőzik a drámaéhes csatában, ahol akcióra vágynak, összeműködésre, és lázadásra. Téves megállapítás, azt gondolni, hogy a tanulók érzésből írtak „hadüzenetet” tanáruknak. Nem azért tették, mert valóban mérhetetlenül haragszanak rá osztálytársuk halála miatt. Egyszerűen meglátták benne, amit a többi oktatóban nem: az embert.

A már említett sugárzás, amely az iskola falaiban rejtezik, úgy működik, mint a hűtőszekrény. Szinten tartja az állapotot, aminek mindig uralkodnia kell. Két csengetés között mindenkinek robotnak kell lenni. Ha mégsem így van, a falak hatást gyakorolnak az emberekre, és visszaállítják az egyensúlyt. Egyfajta immunválaszt eredményeznek, amely a nem odavaló sejteket kicsapja. Feluszítják a diákságot Klamm ellen, illetve a környezethez kiválóan alkalmazkodó pedagógusokat is, akik tudnak a sugárzásról, ezért annak érdekében, hogy megtarthassák állásukat, rég felhagytak már az oktatási szándékkal. Itt vannak, mert itt kell lenniük, de nem azért, hogy megérezzék a „pedagógiai éroszt”. Nehéz kérdés, hogy mi lett volna a megfelelő reakció Klamm részéről. Az őszinte kitárulkozást kizárhatjuk, hisz azzal kudarcba fulladt. Talán csak akkor élhette volna túl, ha meghajlik a falak akarata előtt. Így nem veszi zokon, ha a diákjai nem figyelnek rá, nem tartják be az alapvető illemszabályokat. Letudja a munkát, hazamegy és éli tovább az életét, ahogy a többi kollégája teszi. Erre mégsem volt képes…

Kicsoda Klamm? Egy diákok által megreggelizett tanár, aki kabátját elhagyta a teremben, vagy egy segélykiáltás, ami beszűrődik a sugárzással átitatott iskolafalakon? Ennek a dilemmának a háborúját vívja meg mindenki: magával!

Jabronka Richárd

Colletus•  2010. január 11. 22:03

Érettségizz drámából!

A következő cikket iskolaújságomban publikáltam. Ezzel bíztatni szeretnék mindenkit a dráma érettségire. Nekem már megvan a középszintű (96% - 144 pont), év végén jöhet az emelt. Szerezd meg te is! ;)

 

Érettségizz drámából!

Városunkban a dráma tantárgy nem túl közismert. Érettségi szempontjából legalábbis nem az. Iskolánkban 9. osztályban mind a három tagozat fél éven keresztül tanulja a drámát heti két órában. Ez elegendő ahhoz, hogy érettségizzünk belőle.

Hogy is zajlik egy ilyen érettségi középszinten? Három részből áll. Egy 60 pontos írásbeli, egy 30 pontos szóbeli és egy 60 pontos gyakorlati szakasza van.

Az írásbeli érettségi követelménye, hogy 10-15 drámát elolvassunk. Ezek közül néhányat az irodalmi törzsanyag is tartalmaz. (Rómeó és Júlia, Tartuffe, Antigoné stb…). Ugyanis az írásbeli egyik része kérdéseket tartalmaz az előbb említett drámák egyikéből. Ehhez pontosan ismernünk kell az adott mű cselekményét, illetve azt a színháztörténeti korszakot, amelyben íródott. Az írásbeli másik része egy műveltségi feladatsor, amelyben nagyon tág körű kérdésekre kell válaszolnunk. Példaként említeném Shakespeare színháza és a francia klasszicista színház jellemzőinek összehasonlítását, az Arisztotelészi hagyományos és a Brechti epikus színház különbségeinek meghatározását, különböző drámaírók képeinek, idézeteinek felismerését és sok más olyan témakört, amely a drámához köthető.

A szóbeli érettségi nagyon hasonló a többi tantárgyéhoz. Húsz tételből kell egyet húznunk és a vizsgabizottság előtt kifejtenünk azt. Ezt a tételsort középszinten a vizsgáztató szaktanárunk állítja össze nekünk.

A gyakorlati rész talán a legizgalmasabb. Ez is két részre bontható. Az egyik része egy előre elkészített közös produkció bemutatása, amelyben külső személyek is szerepelhetnek. A másik része egy helybeni improvizációból áll, ahol változó feladatkörök rejtőznek a tíz borítékban. Ennek összeállítása is a szaktanár feladata.

A 2009-es őszi érettségi alkalmával városunkból összesen hárman tettek középszintű dráma érettségit. Mindhárman iskolám tanulói.

Mindenkinek ajánlom a felvételi tájoló nevű könyvet, amely iskolánk könyvtárában is megtalálható. Ha a szakirány, amelyet kiválasztottál magadnak a továbbtanuláshoz elfogadja a dráma érettségit, akkor ne habozz, tedd le te is!

 

 

Richard Gordon

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom