A nikotin varázsa

Fogadjátok tőlem ezt az írást, amelyet még nyáron vetettem papírra! (Minden vádat tagadok, azzal kapcsolatban, hogy a dohányzást akarom népszerűsíteni ezzel az alkotással!)

A nikotin varázsa

Az éj a városra telepedett. Éjfél is elmúlt már, a panelházak ablakaiban kihunytak a fények. A fiú még ébren volt. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy elaludjanak a szülei, és az ablakokban lapuló kíváncsi szemek ne fürkésszék őt.

Az emeletes házak körbezárták az udvart, mint egy börtönt, ahol a roskadozó padokon néha megpihent egy-egy szerelmes pár, vagy egy arra kószáló hajléktalan.  Ezekről a padokról minden ablak csak egy-egy kis pontnak tűnik, de minden pont mögött egy más-más történet lakozik. A fiú is egy ilyen ablak mögött élte mindennapjait. Ami másnak csak egy helyet a sok közül, neki az otthont jelentette.

Türelmes volt, kivárta azt, amíg nyugalomra tér az egész környék. Csendesen kinyitotta a táskáját és elővette a nemrég vásárolt cigijét. Sötétkéket szívott, mert annak megvolt a kellemes íze, de ugyanakkor elérte vele a kívánt hatást is. Az öngyújtóját is magával vitte, és a megszokott rend szerint halkan felhúzta a redőnyt, hogy a szülei nehogy felébredjenek. Óvatosan kipillantott az ablakon, hogy megbizonyosodjon a biztonságról. Nem égett már sehol a villany, a padokon sem ült senki. Kikönyökölt a párkányra, elővett egy szál cigit a dobozból, gondosan lezárta azt, majd meggyújtotta a kivett szálat.

Az első szívást nem tüdőzte le. Várt, amíg rendesen meggyullad a cigi. A második szippantás viszont már sokkal mélyebben történt. Érezte, amint az első füstfelhő végigszalad a torkán és ellepi a tüdejét. Néhány másodpercig benn tartotta, majd lassan kifújta az egészet. Ilyenkor még nem érzett semmi különöset, csak ösztönösen végigkémlelte az udvart a tekintetével. Gondolatok jutottak eszébe a jövőjéről. Elgondolkodott azon, hogy vajon helyes dolog-e az, hogy ő dohányzik. Megéri –e majd a felnőtt kort, és akkor is cigizni fog? Egy cseppnyi bűntudatot érzett, aztán szívott még egyet belőle. Ez erősebb volt az előbbinél. Kissé marta a torkát, de aztán ez az érzés is elmúlt. Arra gondolt, hogy mennyien szívják még ezt az ártalmas dohányt rajta kívül. Sétál az utcán és szinte minden második ember kezében ott füstölög a bagó.  Ha nekik semmi bajuk nem lesz tőle, akkor miért épp neki lenne?  A harmadik szívás jobban esett. Ezt sokáig benntartotta. A lassú kifújásnál érezte, hogy a dopamin kezd mozgolódni benne. Enyhébb eufórikus állapotba került. Már nem zavarta, hogy lesz-e következménye. A negyediknél történt meg az, amire már várt. Érezte, hogy a nikotin átjárja testét és enyhe remegést okoz végtagjaiban. Szédülést érzett. Nem várt soká az ötödik szívásra. A különös érzés egyre erősebb lett. Lehajtotta fejét és sóhajtott egy nagyot. Nem sok maradt már a cigiből, ezért gyorsan elszívta a maradékot. Látta, hogy az egyik ablakban felhúzódik a redőny, és valaki szintén rágyújt.  Nem várta meg, amíg szembenéznek egymással. Elnyomta a csikket, kidobta a bokrok közé, majd ő is lehúzta a redőnyt. A remegést most is érezte, ezért sietve ment oda táskájához, gondosan visszatette a cigis dobozt, majd ledőlt az ágyra. Így maradt néhány percig. Úgy érezte, mint amikor a hullámok sodorják a vízben. Álmosság jött rá, de nem tudott volna így elaludni.

Amikor enyhült a nikotin okozta állapot, megérezte szájában a keserű kátrány ízét. A gyomrában is hasonlót érzett, nem beszélve az ujjairól, amelyek teljesen bevették a dohány szagát. Nem volt már ereje kimenni a mosdóba. Feküdt az ágyában tovább, és azon gondolkozott, hogy miért hat rá ilyen módon az egyszerű, bolti cigaretta…

Richard Gordon
2009. augusztus 30. 02:14
Pápa