Colletus blogja

A Főnix Projekt és a Poet.hu pályázatot hirdet "Vers a szabadsághoz" címmel.

A pályázatra olyan dalszövegeket és verseket várunk, amelyek a szabadság témakörével foglalkoznak. Mit jelent neked a szó, hogy értelmezzük napjainkban? Szellemi szabadság, érzelmi szabadság, szabadság és haza. A témamegjelölés meglehetősen tág határokat enged, amelynek csak a képzelet szabhat határt.

A szerzők verseiket a Poet.hu főoldalára történő beküldéssel nevezhetik. A nevezés akkor érvényes, ha beküldéskor a "Megjegyzés a vershez" mezőben szerepeltetik a "szabadság pályázat" kifejezést, illetve a kétkörös moderálás után a főoldalra került vershez hozzáadják a "pályázat-szabadság" címkét (mindkét helyen idézőjelek nélkül). A címkékről bővebben itt olvashattok. Egy szerző csak egy, a Poeten eddig még meg nem jelent verssel pályázhat!

A pályázatra küldött műveket soron kívül bíráljuk el. Minden pályaműnek meg kell felelnie a beküldési szabályzatunknak, amelyet itt érhettek el.

Beküldési határidő: 2015. április 26. 23:59

A felkért értékelő csapat kiválasztja a tíz legjobbnak ítélt művet, majd ezeket a zsűri rangsorolja. A pályamű beküldésével a szerző vállalja, hogy a zsűri értékelését tudomásul veszi, ellene nem támaszt kifogást.

Danics Dóra - énekes, előadóművész Szekeres András - dalszövegíró, énekes

A szakmai értékelő csapat tagjai a Poet.hu vezető moderátorai: Kovács Ági, Jagos István Róbert, Dorkó László

A díjazásről a Főnix Projekt gondoskodik.

1. helyezett: 50 ezer forint értékű tárgynyeremény (könyvutalvány, minőségi ital)
2. helyezett: 30 ezer forint értékű tárgynyeremény (könyvutalvány, minőségi ital)
3. helyezett: 20 ezer forint értékű tárgynyeremény (könyvutalvány, minőségi ital)

Továbbá az 1-10. helyezett főoldali elhelyezés és kiemelt státuszt kap a Poet.hu-n.

A legjobb műveket kortárs zenészek megzenésítik és feltöltjük a YouTube videómegosztó portálra, valamint megosztjuk őket a Poet.hu Facebook-oldalán

Május elsején 12:00-kor a Poet.hu sátrában a zsűri átadja a díjakat, kihirdeti az eredményeket, ezt követően előadók olvassák fel a verseket és moderált beszélgetést szervezünk az alkotókkal. Az eseményre várunk mindenkit sok szeretettel!

A Poet-piknikről bővebben itt olvashattok.

A pályázat szervezője és felelőse Jabronka Richárd (Colletust), kérdéseiddel őt keresheted az adatlapján keresztül vagy a colletus@poet.hu e-mail címen.

Kreatív alkotást kívánunk mindenkinek!

A Poet.hu pályázatot hirdet "Folytassa..." címmel, négy költőnk születésnapja alkalmából.

• 1773. november 17. - Csokonai Vitéz Mihály
• 1877. november 22. - Ady Endre
• 1883. november 26. - Babits Mihály
• 1921. november 27. - Pilinszky János

A verspályázat során a fent említett költők néhány versének részletét adjuk meg. A pályázó feladata, hogy ezek közül tetszőlegesen kiválasszon egyet, és azt az eredeti műtől elvonatkoztatva, a címnek megfelelően "folytassa".

Követelmények:

A pályázat célja, hogy megemlékezzünk költőinkről és azok műveiről, de a Poet.hu szellemiségének megfelelően elsősorban innovatív, új nézőpontból megközelített verseket várunk. Nem ragaszkodunk tehát a formakövetéshez, a szerkezeti követelményekhez. Terjedelmi megkötés nincs (Ha az eredeti vers három versszakos volt, a beküldött pályamű ettől függetlenül akár öt strófából is állhat.). Egy szerző költőnként egy pályaművet adhat be, így maximum négy verssel pályázhat (pl. négy különféle Csokonai folytatással nem, de egy Csokonaival és egy Pilinszkyvel igen). Az idézett részekből minimum két sort meg kell tartani a pályázat érvényességéhez. Minden pályamű ezekkel a sorokkal kezdődik, de természetesen az egész idézet is igénybe vehető. A versrészletek kizárólag a művek elején használhatók fel. A verssorokat idézőjelbe kell tenni, és a versnél megjegyzésként szerepeltetni kell, hogy "az idézet X Y című művéből való".

Felhívjuk a beküldők figyelmét, hogy a választott verssoroknak a vers szerves részét kell képezniük, és nem szerepelhetnek mottóként!

A választható verssorok

„Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!”

/Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez - részlet/

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.”

/Ady Endre: Párisban járt az Ősz - részlet/

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.”

/Babits Mihály: A lírikus epilógja – részlet/

„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.”

/Pilinszky János: Ne félj – részlet/

A nevezés módja

A szerzők verseiket a Poet.hu főoldalára történő beküldéssel nevezhetik. A nevezés akkor érvényes, ha beküldéskor a "Megjegyzés a vershez" mezőben szerepeltetik a "Folytassa pályázat" kifejezést, illetve a kétkörös moderálás után a főoldalra került vershez hozzáadják a "pályázat-folytassa" címkét (mindkét helyen idézőjelek nélkül). A címkékről bővebben itt olvashattok.

A pályázatra küldött műveket soron kívül bíráljuk el. Minden pályaműnek meg kell felelnie a beküldési szabályzatunknak, amelyet itt érhettek el.

Beküldési határidő: 2013. december 17. 23:59

Zsűrizés

A felkért értékelő csapat kiválasztja a tíz legjobbnak ítélt művet, majd ezeket rangsorolja. A pályamű beküldésével a szerző vállalja, hogy a zsűri értékelését tudomásul veszi.

A zsűri tagjai

• Papp Für János – A Magyar Írószövetség tagja, a Poet.hu művészeti vezetője, többkötetes kortárs költő
• Dorkó László – A Poet.hu ex vezető moderátora
• Péter Éva Erika – A Poet.hu vezető moderátora, a korábbi pályázatunk nyertese

Díjazás

• 1. helyezett: 7 vers soron kívüli publikálása, főoldali elhelyezés, kiemelt státusz.
• 2. helyezett: 5 vers soron kívüli publikálása, főoldali elhelyezés, kiemelt státusz.
• 3. helyezett: 3 vers soron kívüli publikálása, főoldali elhelyezés, kiemelt státusz.
• 4-10. helyezett: főoldali elhelyezés, kiemelt státusz.

A legjobb műveket a Poet.hu versmondói felolvassák, és azokat a "Youtube" videómegosztó portálra történő feltöltés után fórumainkon terjesztjük.

Az első három helyezett részére Banyek nicknevű tagunk, Komár Ella fazekas felajánlott személyenként 1 db. aratókorsót és  1 db. agyagból formázott oklevelet kalamárissal, lúdtollal. Mindkettő névre szóló, egyedi darab. Az aratókorsó unicum a maga nemében, kíváncsi pályázók megtekinthetik a http://kepfeltoltes.hu/view/131117/3000mind_www.kepfeltoltes.hu_.jpg webcímen."

A felmerülő egyéb kérdésekkel Jabronka Richárdot (Colletust) keresheted az adatlapján keresztül vagy a colletus@poet.hu e-mail címen.

Kreatív alkotást kívánunk mindenkinek!

Klamm – Immunválasz

Immunválasz

„… most feldagadt torok
és légszomj kínozza
a kékülő szervakolt
az immunválasz
kiirtotta
és meglakolt”

Megreggeliztük a tanárt. Nem laktunk vele jól, de a gyomrunkat sem feküdte meg. Észre sem vettük, hogy lélegzett. Rágás közben nem hallottuk a jajveszékelését. Ittlétét csak a füzetünkben lévő jegyzetek bizonyítják. A nevére már nem emlékszünk, de biztosan járt itt, mert a kabátját az osztályban felejtette. Megnéztük a zsebeit, és megtaláltuk az okmányokat, amelyek alapján megállapítottuk, hogy Klammnak hívták. Vagy valaki másnak. Igazából mindegy…

Tipikus jelenség: A tanár bejön a terembe, mi unottan felállunk, ahogy illik, aztán csak jegyzetelünk, és beszélgetünk a tegnap estéről. Ez a világ legtermészetesebb folyamata. Így megy ez minden évben, minden generáción át. Az iskola falai olyan sugárzást bocsájtanak ki, amely teljesen megváltoztatja az emberi viselkedésmódot. Ha nem tanórán vagyunk, másként reagálunk. Nézzünk erre egy példát: Sándort két éve ismerjük. Megbeszéltünk vele egy találkozót délutánra, mert el kell mesélnünk neki valamit. Kézfogással üdvözöljük, leülünk, felvesszük a szemkontaktust, elmondjuk, amit szeretnénk, ő reagál rá, és a diskurzus végén a megszerzett információval gazdagodva távozunk. A tanórához hasonlóan ez is egy alapvető folyamat. Reagálunk egymásra. Keverjük össze a két szituációt! Sándorral találkozót beszélünk meg. Elmegyünk a kijelölt helyre, ő már vár minket. Kezet fogunk vele, de ő közben nem a szemünkbe, hanem az órájára néz. Rossz néven vesszük, de nem szólunk semmit. Leülünk vele, hogy elmeséljük neki, amit akartunk, ám ő üres szemekkel bambul, látszólag nem figyel. Amikor rákérdezünk, hogy mi a baj, unottan meghúzza a vállát. Betelik a pohár, sértődötten távozunk. A diákok reakciójával így zajlana egy baráti beszélgetés, de mi van akkor, ha a barát reakciójával nézzük meg az iskolai közeget? A tanár bejön, felállunk, üdvözöljük, és rá figyelünk. Nem nézünk, nem jegyzetelünk a semmibe, hanem értő figyelemmel hallgatjuk, amit mond. Kommunikáció alakul ki, rendezett vázlat születik, végül mindenki elégedetten távozik. Hoppá! A tanár szemszögéből nem ez lenne a normális? Ha a helyébe képzeljük magunkat, nem ezt várnánk el a diákoktól? Klamm mit várt el? Azt, hogy reggelije legyen egy csapat háborúzni vágyó sihedernek? Bizonyára nem. Klamm az érző ember és a tudatos tanár között ingázik. A saját magával vívott háborúban az érző ember felülkerekedik benne, de ez vesztére válik, mert az érzéketlen diákok könnyedén legyőzik a drámaéhes csatában, ahol akcióra vágynak, összeműködésre, és lázadásra. Téves megállapítás, azt gondolni, hogy a tanulók érzésből írtak „hadüzenetet” tanáruknak. Nem azért tették, mert valóban mérhetetlenül haragszanak rá osztálytársuk halála miatt. Egyszerűen meglátták benne, amit a többi oktatóban nem: az embert.

A már említett sugárzás, amely az iskola falaiban rejtezik, úgy működik, mint a hűtőszekrény. Szinten tartja az állapotot, aminek mindig uralkodnia kell. Két csengetés között mindenkinek robotnak kell lenni. Ha mégsem így van, a falak hatást gyakorolnak az emberekre, és visszaállítják az egyensúlyt. Egyfajta immunválaszt eredményeznek, amely a nem odavaló sejteket kicsapja. Feluszítják a diákságot Klamm ellen, illetve a környezethez kiválóan alkalmazkodó pedagógusokat is, akik tudnak a sugárzásról, ezért annak érdekében, hogy megtarthassák állásukat, rég felhagytak már az oktatási szándékkal. Itt vannak, mert itt kell lenniük, de nem azért, hogy megérezzék a „pedagógiai éroszt”. Nehéz kérdés, hogy mi lett volna a megfelelő reakció Klamm részéről. Az őszinte kitárulkozást kizárhatjuk, hisz azzal kudarcba fulladt. Talán csak akkor élhette volna túl, ha meghajlik a falak akarata előtt. Így nem veszi zokon, ha a diákjai nem figyelnek rá, nem tartják be az alapvető illemszabályokat. Letudja a munkát, hazamegy és éli tovább az életét, ahogy a többi kollégája teszi. Erre mégsem volt képes…

Kicsoda Klamm? Egy diákok által megreggelizett tanár, aki kabátját elhagyta a teremben, vagy egy segélykiáltás, ami beszűrődik a sugárzással átitatott iskolafalakon? Ennek a dilemmának a háborúját vívja meg mindenki: magával!

Jabronka Richárd

Ahogy tetszik

A beregszászi társulat nem először látogatott városunkba, hogy megajándékozzon minket egy színházi előadással. Idén Shakespeare: Ahogy tetszik című drámáját vitték színpadra, nem szokványos módon.

A társulattól megszokhattuk, hogy előadásaik felrúgnak minden szabályt és korlátot. Az egyediség különös ismertetőjelük. Erről már az érkezésünkkor megbizonyosodtunk. A színen rengeteg kellék fogadott minket. A fényreklámtól kezdve a forgó „szekérszínpadon” át az öntözőkannáig minden előfordult. Néhány éve a berekszásziak Tóték adaptációjában Tótné rántott húst sütött miközben a közönség szálingózott befelé, most egy udvari bolond fogadott minket, lábait a színpadról lelógatva, derűs mosollyal az arcán. Mellette egy másik színész fényreklám üzeneteket írt ki nekünk. „TRAGÉDIA, AHOGY TETSZIK, VÍGJÁTÉK”.

A jelenetek – attól eltekintve, hogy még a mű ismeretével is nehezen tudtam követni őket – rendkívül élvezhetőek voltak. A színészi játék, a bámulatos kellékhasználat, a sok zenei betét (nagyon változatos zenékkel, pl. cigányzene) működőképessé tette a játékot még akkor is, ha nem tudtam, hogy ki az a fehér néni bácsinak öltözve. (Úgy hallottam a nézőtérről és a darab utáni beszélgetésen, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem tudta beazonosítani a játszókat.) Szembetűnő volt, hogy a színen több minden is történik egyszerre. A sarokban tetoválást festenek, középen a kórus énekel, balra egy vödörrel viaskodnak, míg jobbra egy féltékeny báty dühöng. A néző is jelentősen megdolgozik az előadás alatt.

Shakespeare szövevényes drámáját mindenki elolvassa otthon, én nem térek ki a cselekményre. Néhány emlékezetes jelenetet idézek fel. A forgószínpad egyszerre kalauzolt el minket a király várába és az erdő mélyébe. Előbbi helyszínen egy kitűnő kép, amikor a király a saját várának makettjét szedi szét lassacskán, szimbolizálva ezzel a birodalmának felbomlását. Ugyanitt történik a monda elmesélése a bajnokról, és egy komikus „halálforgás”, amikor a legyőzött harcosokat kiveti magából a tér.

A szóban forgó (és amúgy is forgó) színpad oldalára egy kereket szereltek, amit néha egy arra járó színész megpörget. A beszélgetésen is szóba esett ennek a jelentősége, de a csoport makacsul ragaszkodott hozzá, hogy mindenki a saját elképzelése alapján fejtse meg a bűvös kereket. (A színházi körökben tapasztalatlanabb olvasóknak megsúgnám, hogy ez azt jelenti: Ők sem tudják, mi célt szolgál a kerék.) Akadtak még ehhez hasonló szimbólumok az óriási kelléktárban, de a színészek továbbra sem tágítottak, nekünk kell megfejteni a jelentésüket.

A berekszászi feldolgozásban nagyon fontos szerepet kap az erdő. Többféle értelmezés is lehetséges a jelentésével kapcsolatban. Erdő, ahova elbújunk valami elől, egy menedék, ahol nyugodt életet élhetünk. Erdő, ahol valóra válnak titkos vágyaink, előbújhat belőlünk a művész, levetjük a városban viselt ruháinkat, álarcainkat, és azok lehetünk, akik valóban szeretnénk. A darabban több szereplő is itt énekel életében először. A jelmezek is kicserélődnek idővel. Mindenki fehér lepelbe bújik, kényelmes testhelyzetben élvezi a paradicsomot, a természet jeleit festi magára. A mű legnagyobb mondanivalója ebben rejlik. Számunkra mi az erdő? Megtaláljuk-e azt a helyet, ahol szabadjára engedhetjük az alkotó szellemünket és vele együtt saját magunkat?