Poet-tali Úrhidán - "Na, de hova lett a kolbász?"

Az eddigi Poet-találkozóimon összegyűltünk, bedobtuk a közösbe, amink volt, és lezajlott az esemény. Az úrhidai egészen más jellegűre sikerült. Legutoljára egy hatmilliós pályázat keretében éltem át hasonlót, ahol komplett művházat, ételt, infrastruktúrát, zenét, bemutatót, konyhai kisegítőket stb. vonultatott fel a szervezőgárda. Esetünkben, Paula ezt nullforintból kihozta. (A polgármester, Bognár József is jó arc, megválasztjuk megint!)

Ezúttal a "kötelező" felolvasások is gördülékenyebben működtek. Nemojano szükségszerűnek érezte az esemény közepén megkérdezni az egybegyűlteket, hogy vajon a palócgulyás fortyog-e odakint, majd amikor Marie Marelék lázasan kerestek valamit a széksorok között, Marie megszólalt: elvitte a víz. Tompai Attila ekkor a színpadon "Elvitte a víz" című versét kezdte el szavalni nekünk. Akármennyire is szeretjük a dísztermi sznoboskodást, ennél a pontnál nem tudtunk komolyak maradni. 

Kovács Ági, Dorkó Laci (Denton), Marie Marel és jómagam tartottunk egy rögtönzött moderátori fórumot, ami segített tisztába tenni néhány, a közelmúltban történt eseményt. (Kiemelési rendszer, versek torlódása, kitiltások, stb...) Úgy gondolom, hogy tartalmilag ez volt a legtöbbet adó programrészünk, hiszen általánosságban is nagyon sokat kérdeztetek a rendszerről, illetve több értékelhető javaslat is érkezett. 

Természetesen egy ilyen találkozón nem maradhat el a buli sem. Egy ideig Márkóval, aztán dj-vel, majd anélkül és a végén zene sem kellett hozzá, csak mi. (Úrhidai sajátosság, hogy még a polgármester sem tudja a wifi-kódot, így sajnos nem tudtuk Kovács Ágival eljárni táncunkat a Mazel Tovra, de ez legyen a legkevesebb...) Feltaláltuk magunkat, bár egy kissé kínos, amikor azt gondolod, hogy csupán Jagossal és Nemojanoval diszkréten énekelgetitek a mozgalmibbnál mozgalmibb dalokat, és kiderül, hogy ennek hatvanfős közönsége is akad... (no comment)

Viszonylag emberi időben zarándokoltunk a szomszéd házban lévő szállásra, de Nemojanoval, Márkóval, Szemán Janival véletlenül rossz irányba kanyarodtunk le, és egy habparti közepébe cseppentünk, ami azontúl, hogy középkorú félpucér kovbojokkal töltődött fel, egyáltalán nem volt jó, viszont a cipőnk annyira elázott, mint anno Jagos Szegeden... (grat magunknak) 

Visszaérve még elszívtunk egy! cigit közösen. ;) (elvégre a faluban nem lehetett kapni, viszont szederfalunak annyira jó kedve volt, hogy hozzámdobott egy dobozzal, amiért nem volt hajlandó pénzt kérni. Bízom benne, hogy hangulata nem hagyott alább, ezért privátban elküldöm neki a bankszámlaszámomat is). 

A reggel fájdalmas volt, viszont Schmidt Aladár feldobta a kedvem, mert ígért abból a csodás kolbászból, amit este ettünk a gulyás mellé, de az pirkadatra nyomtalanul eltűnt. Kérek mindenkit, hogy akinek tudomása van a hollétéről, AZONNAL értesítse a hatóságokat, de inkább engem...

Nem akarok mindenkit felsorolni, de remekül éreztem magam, köszönöm nektek az élményt!

Néhány emlékezetes momentum, megjegyzés:

- Kövesdy Mártonhoz képest Buddha egy kapkodó idegbeteg!

by
Denton

---

- Vali, hol van a klumpa a nyakadból?
- Milyen klumpa?
- Az a papucsszerű történet, amit nyakláncként hordtál.
- Volt ilyenem?
- Igen, egész nap rajtad volt.
- Fura, nem emlékszem.
- Erre nem emlékszel?
- Mondjátok, ha elhagyok ilyeneket, mert nem találom meg...

---
Jagi reggel:

- No, Ágim, elmögyök Ricsivel a boltba, hozok parizert meg kiflit. (hatásszünet, Jagi Ágit nézi, félve megkérdezi) Van pénzünk? O_o

--- 

- Ti most komolyan nem kaptok pénzt a moderálásért??? :O
- Nem.