Bianca blogja

Pókháló rebben reszketőn,
perzselve fénylik a világ
arany napsugár fogja át
öleli a Föld vagyonát,
becézve körbe égeti,
fájón magáévá teszi...

Ha távoznom kell e mennyországból
(mert azzá tetted nekem a Földet)
nem akarom, hogy Neked fájjon
csak lepke módra megérintlek
úgy búcsúzom, hogy ne is érezd
arcodon  vágyó simításom
észrevétlen röppenek el, de
 emlékedben  - ha lelked kíván -
 bárhonnan, hűen visszaszállok…
…

Madárka, madárka…

Kárpátok, Kárpátok
vegyük végre észre
hogy minden embernek
hogy minden embernek
egyszínű a vére

Európa szerte
a sok nemzetségnek
magyarnak szlováknak
szerbnek vagy románnak
nem egy anyanyelve

Mert az édesanyád
más nyelven szól hozzád
egyenlő a jogod
egyenlő a jogod
nem vagy különb másnál

Élj hát szeretetben
gyalázkodás nélkül
méltón ember módra
méltón ember módra
tiszteletet adva

Madárka, madárka
csácsogó madárka
vidd el a levelem
vidd el a levelem
szerte a világba…

Bil-bil billeget
egy kis madár lépeget
színes tolla elkápráztat

Bim-bam élvezed
a harang kondul neked
misét hirdet, délt húz, gyászol.

Tik-tak szerkezet
időt mutat s kergeted
vagy szeretnéd mindig álljon.

Dib-dob a szíved
tárd ki, éld az életed
ne remegjen, bátran szálljon…

(Életkedved repítsen
a szeretet vezessen
amit kaptál becsüld meg
add tovább gyermekednek
 karban tartod lelkedet
nem hagy el a becsület
tisztán lépsz a nagy- útra
- már várnak, napra készek -
bölcsődtől koporsódig
Teremtőd kísér téged...)

Kék színű szirmocskák hozzá sötét lilák
 – ibolyában nevet álmomban a világ -
szép szín a fehér bár kicsit most sok jutott
 /talán te is unod/
színesítsük gyorsan jöhetne a tavasz
terítsen elénk szép színes virágokat
fakadjanak rügyek  és éltető mezők,
dús levelű zöld fák ligetet alkotva
bújtatott fészekben több tojást titkolva
induljon az élet, búcsúztatnánk téged
  kedves hótakaró az eszkimó élet
 az a neked való…