Bianca blogja

Egy kacér kis
primadonna
becsábított
a pagonyba
ahol fátylát
levetette
- ledér táncát
úgy lejtette –
jókedvemet
megidézte,
vígan roptuk
együtt végre
fűnek – fának
rejtekébe’
önmagunk nagy
gyönyörére…

Hófelhő, sok hópihe
összeáll és sebtibe’
legurul a hegytetőn
elsodorva az erdőn
mindenkit ki arra jár.
Jönne végre már a nyár!

Házi tej, kiírva
beállnék a sorba
 (ha volna)
úgy látszik hiába
tejelt ma a Borcsa
(nem viszik)
legényke nem érti
- büszkesége sértve -
 elfogyott
az összes tej mikor
húga mérte, nála
kígyózó
sokaság, mi lehet
titka, hogy a sort
mind csak a
férfi ember állja,
vidáman kérdezve
 ez az a
híres - nevezetes
 jó, csókos tejcsárda...

Ha elmegyek a falumból
fűre - fára fütyülök,
kevés ember lesz akinek
Isten hozzád -  köszönök.
Nem értitek a szívemet,
az életem ritmusát,
hajnal órán ha felkelek
engem nem a kapa vár,
hallgatom a szép madár dalt
nézem ahogy nő a fű,
egy hűs patak parton ülve,
 vagy erdőben  heverve
elringat a lányok karja  
és az alkony lágy szele,
ettől örök a  lelkemnek
 fergeteges jó kedve…

Balatoni nyaraló
ott vár minden ami jó
pókhálózás, meszelés
 tetőnkön a repedés
itt - ott apróbb javítás
- ezerszer jobb a hatás -
széteső zsalugáter
leeső” barométer”
engedő gumimatrac
- jó ágyakért megy a harc -
(nagyika ágybetétje
egerek téli fészke)
mielőtt bármit teszel
füvet előre veszel
kasza, sarló, fűnyíró
izmosító, víg meló,
nem értem a gyereket
ki percenként kérdezget,
ha ilyen a nyaralás
nem jobb otthon a lakás?