Bianca blogja

Ember kérlek sétálj velem
madárcsicsergős ligetben,
réten, erdőn, patak partján,
mivel mienk ez a Világ
ismerjük meg a tárházát,
a sok szépet, rejtett kincset
- ne gondolj a zord időkkel
megvan itt mi melegít fel -
Fogadj el egy nyújtott  kezet
- láss benne nyílt, érző lelket -
lehet eres, kidolgozott,
lehet apró és izgatott,
fordulj felé szeretettel
veled lesz egy másik ember…

Mit várok jobban, mikor megjelensz,
hogy megszólaltasd hangszered,
úgy, ahogyan csak Te tudod?
Hogy velünk legyen César Franck,

Bach és a többi nagy.
Burkolj be minket is a templom-
ablakon beszökött, tarkódat
megtalált  égi fénysugárba.
Röpíts át egy másik világba,
hol elfeledünk mindent ami rossz.
Vagy azt, hogy beszélj, kedves hangodon?
Félmosollyal ragyogó arcodon
beletúrj dús szőke hajadba és
mesélj, mesélj újra és újra.
Osszd meg velünk műveltségedet,
és engedd, hogy szeressenek.