Bianca blogja

Álom Vitéz szeress engem,
ölelj át,
két karodban világodba
repíts át,
feledjem el elhibázott
életem,
reménykedem boldogságom
meglelem.

Álom Vitéz szeress engem,
ölelj át,
két karodban világodba
repíts át,
feledtesd az erőszakot,
a halált
fogd a kezem, s békére lel
a világ...

Hány sebet ejtünk életünkben
míg őt várjuk, az Igazit,
vonszoljuk délibáb–ruhánkat
és nem látjuk, hogy a sárba
taposunk szíveket, sorsokat,
'kik minket választanának...

Sárga,
minek zöld a színe
fű volt
- harsány a nyár előtt -
Bimbó,
halállankadásban
az ég
harmatját epedve
várja…

Az nem lehet
hogy a Lánchíd
itt marad
és nélkülem
még folyik
a Duna.
Én elmegyek
de kék az ég
ami síromat
betakarja…

Olykor riadt az emberi szív
mint egy kismadár mely vergődik,
verdes fájón ide-oda száll
piszkos szürke korlátok között
útját keresve akadályok
zúzzák össze szárnyát lenyesve…