Bianca blogja

Elbújt, hol van, mondd hova lett,
hisz előbb még itt neszezett,
fehér hasát mutogatva
mókásan mozgott az orra,
havat, jeget szimatolva
vígan ugrál ágról ágra,
talált dió cimborája,
világ legjobb légtornásza!

Néha elrejtőznék
álmaim ösvényén,
hogy ismét rám találj,
és a szövevényes, kuszán
rohanó álomképek között
éljük újra a csodát, az első
egymásra csodálkozást,
mit nem bontott ki az élet…

Galamb, galamb, oly hófehér,
kedves arcát rád fordítja,
apró szemét hunyorgatja,
hercegnő ő és utána
udvarolva jár a párja
barnás-fehér galamb úrfi,
én azonban észrevettem,
  titokban egy szajkót lestem,
díszpompás öltözetű hím,
tetszett neki a kis gerle
kecsessége, kényessége,
rajongása mind hiába,
mindig vele volt a párja,
szajkó uram így cselt vetett,
szerenádot adott este,
galambhangon, szerelmesen
énekelve kicsalta  a
madárkát, de a légyott nem
jött létre, Don Giovannink
nagy pechére előugrott
lesből párja meg annak egy  
cimborája és elverték
a csalfát, világnak snájdig
sunyi álzenebohócát…

   csalogány éneke
halkan szól már,
mivel a kedves
régen messzejár,
elment a kedves
üres a ház 
szerelmem karjában
nem szunnyadok,
nem szunnyadok, 
soha már...

Öreg, kopott bútordarab
kiszolgált több háztartást,
mi is kaptuk, s kaptunk rajta
- nem lett többé föld az ágy -
mélyén vívhattunk sok csatát
szerelem-láz ütközet
becézések, suttogások
tanúja volt ez az ágy,
de az idő könyörtelen
kikezdte az epedát
megérett és megszületett
döntésünk, hogy új ágy kell
a tárgyak nem emlékeznek
vagy ha igen megkérem,
hogy elfeledjen majd mindent
szót és édes éjszakát,
 mit veled rajta éltem át…