Bianca blogja

 

 

Elmeséljem ajkad íve milyen mesét mond nekem,
elmeséljem tekinteted miért gyújt szerelmesen,
kezed érintése alatt testem lágyan ellazul,
remegő vágyunk varázslatában bíborba borul…

 

 

Hófelhő, sok hópihe
összeáll és sebtibe’
legurul a hegytetőn
elsodorva az erdőn
mindenkit ki arra jár.
Jönne végre már a nyár!

 

Rezzenő levelek
bágyadtan bólintnak
arra amit a szél
rohanva elmesél,
nyomában idegen
világok illata
kavarog izgatva
vágyakat felajzva.
Gyökerekhez kötve
lehetsz mindörökre
de szellemed, szíved
 a mindent keresse…
 

 

 

 

 

Jobbra látom azt amit nem balra látok
balra látom azt amit nem jobbra látok
(fordítva nem láthatom a világot)
mert van a bal és van a jobb
 mit kijelöltek
azóta korlátok közt éled élted
de amikor fordulsz egyet
a dolgok is átkerülnek
hisz legalább két oldala van
mindennek…

 

Vannak ŐK akik nem
kérnek bocsánatot
acsarkodnak tovább
bár nyomorba löktek
hazát és népüket,
ujjukkal másokra
bökve hazudnak ott
hol a szakadékba
ejtették nemzetük.
Kik a történelem
áldozatai voltak
tőlük bocsánatot
már kértek nemzetek
de magyar  magyarnak
nem képes mondani
hogy
 bocsáss meg hazám
mert tönkre tettelek…