Bianca blogja

Ma felébredve kezem a tested kereste
fekhelyed finom párája lanyhán áramlott,
még mellettem lévő illatod beleheltem
 tanúk voltak ők, hogy nálam jártál, gyönyörök
között velem háltál s enyém voltál egészen…

Tévedsz Kedvesem mert
azt hiszed lélegzem
nélküled,
csak úgy élhetek, ha
rád fonódva érzed
lényemet,
minden rezdülésed
bennem is visszhangot
 pendítve
testem, lelkem, szívem
már hozzád van kötve…

Illan, szösszen
tündér vágyam
szivárványos
álmomban,
élet táncát
szerelemben,
én csak Veled
táncoltam…

Könnyeidet felfogom
 a szívemmel
sírd ki magad karjaimban,
átölelve ringatlak,
élet adta fájdalomból
 szerelmemmel kihozlak…

Szárnyaló vadgalamb
fenn az ég tetején
merre szállsz
 azt kérdem én
Oly beteg a szívem
nem enyhít semmi sem
vágyom feléd
Hogy élhetek nélküled
én nem értem
szíved dobogását
még most is érzem
Elkerül az álom
gyászos a nappalom
ölelj át, még egyszer
azt kívánom…