Bianca blogja

Fekete autó berregése

fénycsóvája jelbeszéd

 - bújj el, reszkess, érted jöttem -

(hajnal hozta riadt ébredés)

fekete kopogás a faajtón

( sebtében felöltözés)

anya szinte lebeg, megnyúlt

(arca holt halovány holdvilág)

kisbőrönddel a kezében apa

csendben már kabátban áll    

félszeg tétova mosollyal

rémült nem - hiszem téblábolás

durva nógatás: rezzenve eszmél, 

bőre fehér nyirkos  mint

 a pince hideg, fél vonal 

 az ajka, lehelete száraz

felemel és érzem a szavakat

mit a fülembe suttog

nőj fel s maradj ember fiam.

( Az apám nem tért vissza soha)  

 Éltük a megbélyegzett életet 

 lapítva léteztünk és

 próbáltunk lenni,  lopni a

 híreket ki látta, ki tudja

 él még, hol szenved és merre lehet.

Aztán ez is múltba tűnt

porlepte hamisítvány lett 

és történelmi  titkos lelet.

Itt vagyok, élek és emlékezem

ha éjszaka autó 

ajtaja csapódik gyomrom

 görcsbe ráng azonnal ébredek

  átélem poklát a rettegésnek

ám apám itt van velem

 átölelem  nyakát most én

 súgom neki  nézd nem  sikerült

az agymosásuk, ember maradtam

 hozzád méltóan…

Szép, fényes nap, száraz, hideg
a levegő enyhén remeg
sétára hív, üzen neked
ez a térség Mogyoródnál
vall a múltról, feltár mindent
(megidéz sok kísértetet).
Hallom ágyúk dübörgését
látom véres csaták helyét
jajszót, imát, borzalmakat
(lábamhoz hullt zászló tapad)
lovak fájó nyerítését, emberek
halk nyöszörgését,
érzem a bűzt, a füst szagát
de nem lelem az embert magát.
Oszladozó, üszkös testek
gennyel elárasztott sebek
rongycsomókban vonaglanak
hisz fel sohasem adhatják
- a hazáért, szabadságért -
mindezt önként választották
(kis csavar a gépezetben)
Végső terve
szuronyt előre szegezve
megkeresni a másikat,
kinek ugyanez a sorsa
(csak az ellen zubbonyt hordja)
Beledöfni - legyen vége -
s megpihenni szabadon
az anyaföldbe'...