Bence_Laszlo verseim blogja

Én csak írok és írok, szólnék hozzád,
de csak mellé beszélek.
Valami szépet mondanék néked.
De nem! Valamit ami megnevettet!
Valamit amitől jobb lesz majd a kedved!
Valami szomorút, amitől kicsordul a könnyed!
Valamit amitől sorsod jobbra fordul!
Valamit amitől sosem feledsz el!
De a szó olyan légies és könnyed
Hiába vésem őket kőbe,
súlytalanok maradnak, lebegnek az űrbe.
Nem hatnak rád pedig ott volt benne az intelem.
Nem hatódsz meg,
pedig látod véres körömmel kapartam a fa kérgébe,
ott a házad előtt.
Így csak cetlikre írok, amit összegyűrök,
Tenyeremre teszem, hagyom hogy a szél elfújja
aztán föllélegzek,
megint egy nehéz gondolattól megszabadulva!

(társszerző: Margit Neagoe; megadott szavak: meztelen, öltöztetsz,
dráma, szél, beszél, főnévi igenév, gerenda, élén, tető, repül, szikla,
madár, talajvíz, kör, létezik, hajtott, fej, nyak, követel, oldal)

Vállamra szállt a madár majd megsúgta
idén se lesz nyár aztán elrepült az első széllel,
egy főnévi igenévvel miszerint nem érdemes drámázni,
csak azért mert feljön a talajvíz ami mindent elsöpör elvisz.
Beszélhetek neked, hiába követelem,
hogy előttem mindig meztelen légy
mikor te engem állandóan felöltöztetsz.

A kör bezárult, esküvő i Sacré-Cœur,
nélküled, lehajtott fejjel állok a tetőn
a gerenda élén teljesen a szélén,
szikla szilárdan elhatározva,
hogy most kell ugrani mégha nyakamat is töröm,
mert a túlvilág létezik a másik oldalon,
csak lapozni kell!

B.L.