Bence_Laszlo verseim blogja

Az osztályban két gyerek összeverekedett

Gyorsan mindenki köréjük kerekedett.

Hogy min ment a vita

már nem is volt olyan érdekes.

Csitítani fölösleges

békíteni nem érdemes, mert

Úgy a jó ha áll a bál!

Csak mindenki kiabál

Üsd vágd nem apád!

Lassan kialakult a két tábor,

ki kinek pártján áll, mindenki

üvöltözik torka szakadtából!

Egyre több ki a székéről felpattan,

most már a bámészkodók között is

egy-egy pofon elcsattan.

de van aki csak segíteni akar

a szék lábból husángot csinál,

s kezébe nyomja a legyőzöttnek.

Ki új erőre kap felülkerekedik

s a husánggal most ö a király!

Egyre több ki beleavatkozik

az egyik vagy másik oldalon

egyre hangosabbak kik uszítanak

mint kutyákat a viadalon

csak szétválasztani senki nem akar!

Ki lesz az a bátor ki kikel magából,

és elkülöníti a verekedő feleket

elveszi a fegyvereket, lecsitítja a kedélyeket és

békét teremt, mielőtt az egész világ lángol!

Nem is értem miért nem

üpnnepeljük ezt a napot

már réges régen!

Vagyis valószínű hogy ünnepeltük

valamikor hajdanában

ükapáink fénykorában!

Ünnepeljük meg

A természet szeretetét,

A nyárnak a közepét,

a leghosszabb napot,

a legszebb időt

ami megadatott!

Legyen időnk megállni,

a világra rácsodálni!

Egymásra mosolyogni,

homlokra egy csókot nyomni!

Fel kérni egy hölgyet táncra,

gyerekekkel együtt játszva!

Menjünk kosárral a rétre,

ételt, italt pokrócra téve,

hívjuk meg a szomszédot is!

Igen, pont azt akit utálunk,

ki holnaptól tán a barátunk!

Nézzünk fel a gyönyörű égre!

Mert ha esik úgy is szép,

maximum megázunk egy kicsikét!

Mint a feldobott kő egy pillanatra megállva

csodálkozzunk rá a világra!

Legyen ez a szeretet ünnepe

amikor csak mosolygunk egymásra!,

Nem kell ide semmi ajándék

csak egy kedves simogató szándék,

hogy jót tegyünk és jobbak legyünk,

így talán könnyebb lesz túlélni a zord telet!

(ja és a szemetet magad után szedd össze kérlek ;-) ) után szedd össze kérlek)

Láthatatlan erők mozgatnak minket
mint mikor utcán végigsöpör a szél.

Az agyadban a gondolatok
és az eszmék egymással vetekednek,
mig Téged a kétség gyötör,
mi a helyes és mi a vét?

Tettek, mit mások követeltek,
vagy amiért csak az érdekek kergettek!
Mi az amitől a lelkiismeret elalszik
és a felelőstégtől mentesít?
Van-e olyan gaztett amit a cél szentesit?

Mindannyian szentek vagyunk
míg meg nem mérettetünk,
utólag megmagyarázva mit és miért tettünk!

És amiket ellenünk tettek?
A megbocsájtás a gyógyír,
vagy gyűlöljünk egy életen át?
Oltja-e bosszú a bántalmakat,
vagy csak lángra lobbantja a vitát?

Könnyű megbocsájtani míg a másik az erősebb,
de mi van ha a te kezedben van a fegyver?
A megoldás ott van ahol a lélek nyugodt és csendes.
Csak az a baj hogy a választ már elnyomja a csatazaj!

A mulandó dolgok a legszebbek.
A reggeli köd mielőtt felszáll
hirtelen a réten egy szarvas áll
Csermely csobogása, fák suhogása
egy bíborvörös naplemente
bagoly huhogása éjjelente.
röpke pillanatok amik örökre
a retinádba lettek vésve.
hiába örökítjük meg
a varázs már elszállt
Ne sajnáljuk a röppenő percet
A mulandó dolgok a legszebbek!

Gyere kedvesem, bujjunk el
a világ szeme elöl,
az utálatos számlák elöl
éljünk csak egymásért és
a mának csakis egymásnak!
a muszájok így is úgy is
mindig megtalálnak!



Csak egy napra legyünk felelőtlenek
Játsszuk azt hogy napjaink felhőtlenek
Hogy minden megoldódik magától,
feledkezzünk el a világ minden bajáról!
Csináljunk úgy mintha minden jól menne,
mintha mindig minden rendben lenne!