Bence_Laszlo verseim blogja
Csatamező
Vonagló testek,
elvágott torkok kínlódnak hörögve
Egy anya felkiált az éjben,
Ne bántsátok, hiszen megadta magát!
Fiának talán
éppen akkor vágták át a nyakát!
Kegyetlen gonosz szemek,
vértócsák, hátrakötözött kezek.
A többiek már halomban fekszenek.
Nekik már nem számít, hogy velük
mit tesznek.
Hisz hamarosan termőföldé lesznek,
mint majd te magad is.
Ne sírj, hisz ez az élet rendje!
Egy naplopó naplója
Hétfőn arra ébredtem
hogy elment a munkakedvem
azonnal munkalázat kellett borogatni
36,2 majdnem elvitt a mentő!
Kedden már lábadoztam
ennek örömére egész nap
csak a lábam lógattam!
Szerdára a vánkos
feltörte a hátam de
kemény munkával
hason fekve kihevertem!
Csütörtökön csak várom
hogy a sült galamb kihűljön és
a szájamba szálljon!
De a nyavalyás nem akar repkedni
mert előtte, már valaki lelőtte!
Eljött a péntek! Erőre kaptam!
És valaminek már majdnem nekikezdtem,
de győzött a jobbik énem!
És azért sem!
Szombaton csak ülök a padon
mert valamitól elfáradtam,
de nagyon!
De itt a vasárnap végre
kimerülten nézek fel az égre
pihenni kell, hogy gyűjtsem
az erőm a jövő hétre!
De ki ütött vissza először?
Az osztályban két gyerek összeverekedett
Gyorsan mindenki köréjük kerekedett.
Hogy min ment a vita
már nem is volt olyan érdekes.
Csitítani fölösleges
békíteni nem érdemes, mert
Úgy a jó ha áll a bál!
Csak mindenki kiabál
Üsd vágd nem apád!
Lassan kialakult a két tábor,
ki kinek pártján áll, mindenki
üvöltözik torka szakadtából!
Egyre több ki a székéről felpattan,
most már a bámészkodók között is
egy-egy pofon elcsattan.
de van aki csak segíteni akar
a szék lábból husángot csinál,
s kezébe nyomja a legyőzöttnek.
Ki új erőre kap felülkerekedik
s a husánggal most ö a király!
Egyre több ki beleavatkozik
az egyik vagy másik oldalon
egyre hangosabbak kik uszítanak
mint kutyákat a viadalon
csak szétválasztani senki nem akar!
Ki lesz az a bátor ki kikel magából,
és elkülöníti a verekedő feleket
elveszi a fegyvereket, lecsitítja a kedélyeket és
békét teremt, mielőtt az egész világ lángol!
A nyár szeretete
Nem is értem miért nem
üpnnepeljük ezt a napot
már réges régen!
Vagyis valószínű hogy ünnepeltük
valamikor hajdanában
ükapáink fénykorában!
Ünnepeljük meg
A természet szeretetét,
A nyárnak a közepét,
a leghosszabb napot,
a legszebb időt
ami megadatott!
Legyen időnk megállni,
a világra rácsodálni!
Egymásra mosolyogni,
homlokra egy csókot nyomni!
Fel kérni egy hölgyet táncra,
gyerekekkel együtt játszva!
Menjünk kosárral a rétre,
ételt, italt pokrócra téve,
hívjuk meg a szomszédot is!
Igen, pont azt akit utálunk,
ki holnaptól tán a barátunk!
Nézzünk fel a gyönyörű égre!
Mert ha esik úgy is szép,
maximum megázunk egy kicsikét!
Mint a feldobott kő egy pillanatra megállva
csodálkozzunk rá a világra!
Legyen ez a szeretet ünnepe
amikor csak mosolygunk egymásra!,
Nem kell ide semmi ajándék
csak egy kedves simogató szándék,
hogy jót tegyünk és jobbak legyünk,
így talán könnyebb lesz túlélni a zord telet!
(ja és a szemetet magad után szedd össze kérlek ;-) ) után szedd össze kérlek)
Kétségek
Láthatatlan erők mozgatnak minket
mint mikor utcán végigsöpör a szél.
Az agyadban a gondolatok
és az eszmék egymással vetekednek,
mig Téged a kétség gyötör,
mi a helyes és mi a vét?
Tettek, mit mások követeltek,
vagy amiért csak az érdekek kergettek!
Mi az amitől a lelkiismeret elalszik
és a felelőstégtől mentesít?
Van-e olyan gaztett amit a cél szentesit?
Mindannyian szentek vagyunk
míg meg nem mérettetünk,
utólag megmagyarázva mit és miért tettünk!
És amiket ellenünk tettek?
A megbocsájtás a gyógyír,
vagy gyűlöljünk egy életen át?
Oltja-e bosszú a bántalmakat,
vagy csak lángra lobbantja a vitát?
Könnyű megbocsájtani míg a másik az erősebb,
de mi van ha a te kezedben van a fegyver?
A megoldás ott van ahol a lélek nyugodt és csendes.
Csak az a baj hogy a választ már elnyomja a csatazaj!