Bence_Laszlo verseim blogja

Hétfőn arra ébredtem

hogy elment a munkakedvem

azonnal munkalázat kellett borogatni

36,2 majdnem elvitt a mentő!

Kedden már lábadoztam

ennek örömére egész nap

csak a lábam lógattam!

Szerdára a vánkos

feltörte a hátam de

kemény munkával

hason fekve kihevertem!

Csütörtökön csak várom

hogy a sült galamb kihűljön és

a szájamba szálljon!

De a nyavalyás nem akar repkedni

mert előtte, már valaki lelőtte!

Eljött a péntek! Erőre kaptam!

És valaminek már majdnem nekikezdtem,

de győzött a jobbik énem!

És azért sem!

Szombaton csak ülök a padon

mert valamitól elfáradtam,

de nagyon!

De itt a vasárnap végre

kimerülten nézek fel az égre

pihenni kell, hogy gyűjtsem

az erőm a jövő hétre!

Mindenki vágyik egy új,
egy jobb életre
mindenki reménykedik,
hogy az új év majd boldogít!
Amikor minden jobbra válik
mint egy varázsütésre!
Egészséges ételünk
meghosszabbítja életünk.
Mint a hörcsög a kerékben,
futunk míg le nem fogyunk
sulyokat emelünk, erősek leszünk!
Az emberekhez udvariasak és
kedvesek leszünk, vagy
legalábbis visszaköszönünk...
Az utolsó csikket is eldobjuk,
ezentúl csak nótára gyújtunk rá!
Hajrá!

Meg egy nagy frászt!
A szilveszteri buli
még véget sem ér,
a pizza futár már
az ajtóban áll!
és nyújtja a markát.
Vigyorogva nézi
a marhát, aki éppen az
új életre készül tök részegen!
A testmozgás sincs elnapolva,
csak épp négykézlábon folyik a torna!
Esküdözünk, fogadkozunk,
majd belebújunk a régi gatyánkba
éljük életünk ami hátramaradt
folytatjuk ott ahol abbamaradt!

B.L.

2021.01.03

Füstöl a fejem,
ez a Smokehead
betett nekem!
A halálfejet nem
véletlen rakták rá,
levitt rögtön az
asztal alá!
Mi az hogy az asztal?
Olyan a szaga
mint az aszfalt,
olajjal elegyedve.
Igya mind akinek ettől
nem megy el a kedve!
Nincs itt más ízvilág
csak olaj kátrány és
terpentin!
Nincs itt vanilla illat,
maláta, barack, csokoládé
meg mindenféle túró,
kátránnyal volt tele ez
a hordó!
Férfias izek, nem is illatok
de szagok!

Valahol megállt az idő és
tovább már nem öregszünk!
Sőt Facebookos képeinken
egyre fiatalabbak leszünk.

Mert mi virtuálisan virulunk,
Csuda jó a humorunk.
Bölcsességünk mélyre szántó!
A szépségünk egyedülálló!
Erkölcsünk meg magasan szálló
Lehet e bennünk hiba? Kétlem!
Hisz ezen a földgolyón mindenki vétlen!

Van egy kis túlsúly,
pedig minden este lefekszem étlen.
Válóperem is más hibája,
hisz nem voltam egyedül az ágyba!
Ki gondolná hogy az a vacsora költemény
Ehetetlen, a hús kemény. Egy kicsit odakapott,
De a fényképen úgysem érezni a szagot!
Amúgy meg jól mutatott!

Így vagyunk tökéletesek, így vagyunk szépek.
Az élet színpadán mindenki boldog és vidám!

De az a legnagyobb illuzionista,
aki még saját magát is becsapja!

Álmaimban fölösleges kilóim leveszem
mintha csak egy nehéz kabát lenne.
A szekrényből azt a többéves inget,
dzsekit, gatyát kiveszem,
minden passzol, tán egy kicsit bő is,
és ha tükörbe nézek
testem fénykorában látom.

Később mikor az utcán flangálok
utánam néznek a lányok, a hölgyek
meg kacéran mosolyognak vissza!
Fütyörészek, pedig nem is vagyok részeg!
Zsebemben két kezem, könnyedén lépkedek
Fogadalmam most megtartom,
egészségesen étkezem és
többe már nem vétkezem!
Ahogy álmomban ezen tűnődöm,
Még a mérleg is visszaköszön

De ha már ilyen ügyes voltam
megérdemlek egy hideg sört, kárpótlás révén.
Az a meleg szendvics meg még kihűl a végén!
Croque monsieur, maga meg mit akar? Azt mondja
hogy én vagyok az aki mindent megeszik, benyakal?
Szerencsére ez is csak álom volt, vagy mégse?
Azt hogy nem az ágyban, hanem a konyhában vagyok
csak most veszem észre!
Öltözködve rájövök hogy megint új ruhát vehetek.
Borzasztó! Már álmomban sem ehetek?
2019.06.07
B.L.