Bence_Laszlo verseim blogja

Gyász
Bence_Laszlo•  2023. március 24. 11:59

Csatamező

Vonagló testek,
elvágott torkok kínlódnak hörögve
Egy anya felkiált az éjben,
Ne bántsátok, hiszen megadta magát!
Fiának talán
éppen akkor vágták át a nyakát!

Kegyetlen gonosz szemek,
vértócsák, hátrakötözött kezek.
A többiek már halomban fekszenek.
Nekik már nem számít, hogy velük
mit tesznek.
Hisz hamarosan termőföldé lesznek,
mint majd te magad is.

Ne sírj, hisz ez az élet rendje!

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 22:06

Apámnak

Hova tűntél öreg?
Az álmok mezejére?
Meghívott a király egy estélyre?
Jobbján ülsz, kóstolgatod a
finom pecsenyéket,
ízletes borokkal öblíted le
az estebédet?
Ahol senki nem veszi el
tőled a süteményed,
senki nem szól rád hogy
Na, most már elég lesz!

Küzdöttel ahogy tudtál,
ahogy mások kevesen.
Éltél időnként mint
Marci Hevesen!
A futball meccset lefújták
mielőtt véget ért volna.
Megéltél egy sikeres, szép életet
Nyugodj békében, álmodj szépeket!

B.L.

2020.03.03

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 20:41

Kedves Édesanyám!

Megtámadott a betegség, idő előtt vitt el téged,
sajnos ez lett a véged.
Te pont úgy haltál meg ahogy éltél, dacosan,
de legalább magaddal megbékéltél.

emelt fővel néztél szemébe a halálnak.
a hátralevő időt megköszönted és éltél a mának
Még hittél a gyógyulásban, az orvostudományban.
de a romboló sugarakat elutasítottad.
Ezzel se tagadtad meg magad.

reménykedtünk hol a csodában hol a pirulákban,
De a végén csak köhögtél és hörögtél,
de akkor se könyörögtél mikor vért köptél.
majd eljutottál oda ahol a légszomj lezárja a gyötrő gondolatokat,
miket mint fehér vattába bugyolálva átringattak egy más világba.

Most ott fent tárt karokkal fogadjátok mert egy szabad lélek ment fel hozzátok!

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 20:33

Prométeusz átka

(A görög tűzvészben elhunytak emlékére)

Vörösen izzik a szomorú pirkadat
a lángok elöl menekül egy kis csapat
de már körbe vannak véve
nincs kiút a menedékre

Az erdő nem csendes,
üvölt fájdalmában!
Valaki kiált aki lemaradt
Te csak rohanj, csak rohanj!
engem ne várj meg!
Te csak rohanj, csak rohanj!
csak a gyereket mentsd meg!
rohanj míg a lábad bírja!
rohanj míg tüdődet ki nem köpöd!
rohanj mint a fáklya, míg le nem roskadsz!
rohanj míg a tűz életedet ki nem oltja!

A hamvakban találtak rájuk
testükre éget a ruhájuk
Valaki az ölében a gyermekét védte,
Egy füstölgő kéz meredt az égnek,
mintha védelmet vagy megváltást kérne

Nekik már nem fáj, így én se jajgatok
Békében nyugodjatok!

B.L.