Bence_Laszlo verseim blogja
GyászCsatamező
Vonagló testek,
elvágott torkok kínlódnak hörögve
Egy anya felkiált az éjben,
Ne bántsátok, hiszen megadta magát!
Fiának talán
éppen akkor vágták át a nyakát!
Kegyetlen gonosz szemek,
vértócsák, hátrakötözött kezek.
A többiek már halomban fekszenek.
Nekik már nem számít, hogy velük
mit tesznek.
Hisz hamarosan termőföldé lesznek,
mint majd te magad is.
Ne sírj, hisz ez az élet rendje!
Apámnak
Hova tűntél öreg?
Az álmok mezejére?
Meghívott a király egy estélyre?
Jobbján ülsz, kóstolgatod a
finom pecsenyéket,
ízletes borokkal öblíted le
az estebédet?
Ahol senki nem veszi el
tőled a süteményed,
senki nem szól rád hogy
Na, most már elég lesz!
ahogy mások kevesen.
Éltél időnként mint
Marci Hevesen!
A futball meccset lefújták
mielőtt véget ért volna.
Megéltél egy sikeres, szép életet
Nyugodj békében, álmodj szépeket!B.L.2020.03.03
Kedves Édesanyám!
Megtámadott a betegség, idő előtt vitt el téged,
sajnos ez lett a véged.
Te pont úgy haltál meg ahogy éltél, dacosan,
de legalább magaddal megbékéltél.
a hátralevő időt megköszönted és éltél a mának
Még hittél a gyógyulásban, az orvostudományban.
de a romboló sugarakat elutasítottad.
Ezzel se tagadtad meg magad.reménykedtünk hol a csodában hol a pirulákban,
De a végén csak köhögtél és hörögtél,
de akkor se könyörögtél mikor vért köptél.
majd eljutottál oda ahol a légszomj lezárja a gyötrő gondolatokat,
miket mint fehér vattába bugyolálva átringattak egy más világba.Most ott fent tárt karokkal fogadjátok mert egy szabad lélek ment fel hozzátok!
Prométeusz átka
(A görög tűzvészben elhunytak emlékére)
Vörösen izzik a szomorú pirkadata lángok elöl menekül egy kis csapat
de már körbe vannak véve
nincs kiút a menedékreAz erdő nem csendes,
üvölt fájdalmában!
Valaki kiált aki lemaradt
Te csak rohanj, csak rohanj!
engem ne várj meg!
Te csak rohanj, csak rohanj!
csak a gyereket mentsd meg!
rohanj míg a lábad bírja!
rohanj míg tüdődet ki nem köpöd!
rohanj mint a fáklya, míg le nem roskadsz!
rohanj míg a tűz életedet ki nem oltja!A hamvakban találtak rájuk
testükre éget a ruhájuk
Valaki az ölében a gyermekét védte,
Egy füstölgő kéz meredt az égnek,
mintha védelmet vagy megváltást kérneNekik már nem fáj, így én se jajgatok
Békében nyugodjatok!B.L.