Bence_Laszlo verseim blogja

Személyes
Bence_Laszlo•  2020. november 27. 02:03

Egy cet-lire firkálva

Partra vetve, megfenekedve,

mint egy zátonyra futott bálna

Sárba süllyedve, a véget várva,

a hétköznapok mocsarába.


Vízben súlytalan a testem, míg

a szárazon csak egy nehéz tetem

Most már késő megbánni

minden egyes tettem.


Már feladtam, nem küzdök.

pedig hív a mélység,

de nincs már vissza út

életelemem megtagadott,

magából kidobott.


Beláttam így jártam

félrenavigáltam.

Beletörődtem hogy

itt ragadtam,

ebben a sekélyes világban!


B.L.

2020.11.26.

Bence_Laszlo•  2020. november 13. 14:22

Agyrém

Idánként el kell fogadni, hogy az van ami.

Az élet nem mindig a diadalíven halad át.

Van amikor az agyrém rádtelepszik és

szerencsétlenséget hozz rád!


Az élet időnként lehetetlen helyzetekbe kényszerít.

És a jó választás nincs az étlapon,

a számlák meg csak jönnek,

egy kész vagyon.


Reggel amikor felkelsz és szeretnél egy új ember lenni,

mindent helyesen csinálni, mindent a helyére tenni.

De régi életed már vár rád, és megint belebújsz,

mint valami elhasznált cipőbe.


Egy kis figyelmetlenség és ahogy mész

már megint szarba lépsz.

Akik látják elmosolyodnak,

Akik a szagát is érzik arrébb húzódnak.


A végen már a koldus sem lesz vidám

amikor meglát,

már nem is válaszol, hogy viszlát!

Tudja jól hogy az alamizsna megint elmarad.

De magára vessen, nem volt jó szerencsemalac!


De hogy a fenébe merek én sirdogálni?

Mikor nálam rosszabb sorsuakért kéne

kiállni.

Én majdcsak valahogy összeszedem magam,

hisz még van bennem erő akarat és lelkesedés

csak tudnám hol a fenébe van?


Aztán valahol belátod, minden a te hibád volt.

Nem figyeltél oda, szórakozott voltál.

A nincsen pénzt meg két kézzel szórtad.

És most utolért a múltad!

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 23:01

Egy álmodozó beismerése

A cserépkályhában ropog a tűz
A nyitott vasajtó előtt egy gyerek ül
és tudja, hogy a lángok tündérek,
akik neki járnak táncot
Míg ö a képzelet világába menekül.

A penészes fal neki gyönyörű
mint megannyi falfestmény életre kelnek.
A felhőkből lesznek állatok, emberek
távoli hegyek, ahová én megígértem,
hogy egyszer majd elmegyek.

A kórházban feküdt egy
csodaszép királylány,
akit elvitt a járvány.
Hiába próbáltam megmenteni
Levelet is írtam neki, hogy
nagyon szeretem, de ő mégis
az égbe ment!

Szomorú, de a képzelet varázsa
nem segít senkit ebben a világban.
Hiába álmodunk össze mindenféle
szépet!
Hiába kívánunk mindenkinek
szebb jövőt, jobb évet!

A valóság meggyőző és
időnként durván felébreszt
Egyszer csak ott állunk pőrén.
Mert nem tanultunk mások bőrén

Így repül el az élet röpkén.
De nem baj, így volt szép,
így volt érdekes.
Pedig nem lettem más
mint egy megfáradt, rímfaragó,
álmodozó énekes.

B.L.

2020.06.10

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 22:48

Kilátásaim a jövőre

Megkeseredett vén majom
Már azt sem tudom mi a bajom
Mit tartogathat az élet még nekem,
vajon?

Már nem sírok vissza semmit
Már nem is hiányolok senkit
Nem nyavalygok hisz én hagytam
ott mindenkit.

Nap mint nap koptatom a park
fapadját
Nyögve nyögős nyugdíjam
nem ér fabatkát
Örülök ha kiteszi egy öreg ember
betevő falatját.

De nem panaszkodom
mert nem unatkozom
A halállal sakkozom,
aki évek óta
az én lépesemre vár!
Neki is már csak ezzel tartozom.

B.L.

2020.05.18

Bence_Laszlo•  2020. október 31. 22:44

Meditáció vagy amikor a bélyegből képeslap lett!

Belebújtam legszebb bőrömbe
lelkemet becsomagoltam egy bőröndbe,
s nekivágtam a hosszú útnak, és
ott egy helybe elindultam befelé
az agyam mélyébe, ahol meg senki se járt,
keresve amitől legjobban féltem -
nem a halált, hanem az énem.

Egy jó darabig hullottam a vákumon át
nem találva semmit csak kaját, bujaságot
élvezeteket, később csodálatos színeket láttam,
kezdtem megbánni hogy ilyen mélyre szálltam.
Majd egy szigetre értem, a tudat szigetére
ami nem volt nagyobb mint egy gondolat.

Mikor megmártottam a lábam,
lesodródtam róla, vagy csak belecsúsztam?
a lét végtelen óceánjába, és tehetetlenül
néztem hogy tudatom kicsiny szigete
távolodik el messzebbre, és messzebbre!

Hiába úsztam mint egy megszállott
keresnem kellett egy másik világot
szilárd talajra vágytam.
Rajtam nem fog átok!
Hát így kerültem ide, hozzátok!

B.L.