A maradandó szépség

40 éve szerettem beléd

amikor tökéletes tested

került elém!

Mosolyod elvarázsolt.

Szemem rólad azóta

soha le nem vettem!

Egy életen át, érted

mindent elkövettem!

Az idő elrohant, megöregedtünk.

Őszes tincseid, arcod díszei,

szemeid még mindig csillognak,

mint smaragd, nekem a tökéletesség

Te magad vagy!

Táncolnék még egyszer,

mint ősszel a levelek

egy utolsó tangót veled!

Lankadó vágyak, időnként

még vigyázban állnak.

Bár a huszár már nem

mindig tiszteleg, de nem azért

mert nincs benne tisztelet,

de a kor őt is megcibálta

Amikor udvarlok,

szavaim elfojtod.

Ugyan nézd már!

Lóg a hasam,

melleim is fonnyadtak

mi van veled,

csak nem vagy vak?

Én szebbnek látlak mint valaha!

Igen, testeden látszik hogy

utódokat hoztál a világra.

Melleiden látszik hogy

gyermekeket táplált.

Ezek mind a természet csodái.

Ráncaidat együtt nevettük össze.

Szarkalábak? Arcod ékessége!

A szépséged belülről is árad!

Szítsuk a parazsat míg van vágyad!

De elég a szóból! Bújj ide mellém!

Maradék időnk gyorsan elillan...

Használjuk ki, ami még hátra van!

B.L.

2021. 02. 14