1970 blogja

Gondolatok

1970• 2009. március 25. 16:01

A láthatlan jóságos kéz

"Sötétben állunk néha,magunk se tudva, hogy kerültünk belé.Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatózunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hülledez.

- Merre?

S véljük, hogy semerre.

Csak tapogatózunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kigyóra léptünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.

- Istenem!...

De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve.Tapogatózva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.

- Hova jutok?!

S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."

Gárdonyi Géza:Ida regénye

1 hozzászólás

1970• 2009. március 23. 21:59

Székelyek?

Egyik reggel munkába menet a buszon hallottam egy beszélgetést-nem hallgatóztam-csak hárman utaztunk:két 30-40 év körüli férfi és én.HÉT megállót mentem,s ezalatt az idő alatt ezt hallottam:

-Dolgozol?

-Látod!

-Estig?

-Ááááá!....Dél!

-Te!....Dolgozni?

-Ja!

Aztán leszálltam...

Segítség!!!az én csiripelésemet ki bírja és főleg ki fogja végighallgatni,ha lassan ennyit jelent a társalgás?

Eszembe jutott egy vicc akkor:

Két székely megy szekéren az úton a mezőről hazafelé.Mennek lassan,mire megszólal az egyik:

-Van magának onokatestvére?

Mennek tovább,már leszáll az este,mire megszólal a másik:

-Van.

Mennek tovább,még sötétebb lesz,azt mondja az első:

-Oszt van neki bajusza?

Megint mennek tovább,már egész elsötétül,alig lehet látni,mire válaszol a székely:

-Van.

Ekkor fékcsikorgás,beléjük megy egy autó...mentők,kórház...a két székely épp,hogy túlélte...a kórteremben teljesen begipszelve feküdnek egymás mellett,mire megszólal az egyik székely:

-Oszt pödri?

5 hozzászólás