1970 blogja

Szerelem
1970•  2012. december 9. 09:50

Szívben nyíló szín-rügyek

Szemfényvesztés, illúzió,
délibáb olykor, pusztán illó
tünemény

varázshegy, tóra kilátó,
öleli fűzsor, messziben szántó
földillattal

és vihar, jégkarmokkal vájó,
majd hirtelen enged vállra szálló
hópihét

álmodás, fagyöngyöt nőtt ajtó,
táncában szivárványt hajló
a szerelem.

1970•  2012. november 3. 13:11

Virágének

Add a szádat, add a szádat,
hadd csókolok rája százat,
nem is százat, ezret akár,
ne számoljuk, nincsen határ.

Csillagom vagy, esthajnalom,
csókra mindig van alkalom,
add a szádat, édes szádat,
holdvilágnál végy babádnak.

Nem kell a Nap, nem kell nékem,
szemed füröszt fény-vizében,
megmosdatsz, én megmosdatlak,
ölelésed betakargat.

Adom számat, adom számat,
csókkal csókold rám a vágyat,
százat, ezret, ne légy szerény,
én a tied, te az enyém.

1970•  2009. július 24. 17:16

Égess

Érints meg és égess újra

vágy villáma eméssze testem

Nem baj, ha tűz martaléka

mindenem, égess:

itt vagyok...neked

 

Ez a parázs nem aludt ki

vártalak ma is, máris ölelj

Nem akarok nálad megpihenni

most akarj, most

Magadnak követelj!

 

Szikrákkal szórj, lángoljon a világ

perzseljen fel a szerelem

Ajkaddal csurgasd rám az édes muzsikát

hogy jó neked

hogy földöntúli...velem

 

S ha elégtünk, ne, mégse szólj

terítsük a puha csöndet magunkra

szembogaram  szemednek válaszol

aztán érints, érints meg

és égess újra!

1970•  2009. március 25. 16:09

Gyöngyhalász

Búvár vagyok. Lemerülök.

Lelkem tengerének mélyére szédülök.

Levegőt nem veszek, csak úgy teszek

mint a gyöngyhalász.

Nem keresek.

Nem kutatok.

Tudom, mit rejt a mély

a titok.

Érintetlenül ott hagyok

felszínre semmit nem hozok

csak ámulattal

gyönyörbe olvadó áhítattal

lélegzetvisszafojtva csodálom 

Kincsem

a Minden.

Apró homokszemből született

felbecsülhetetlen érték

sorsomba ékesült ékkövem

Ajándék.

Lelkem nyugvó tengerében 

vigyázom

rejtem

félem

Isten adta Igazgyöngyöm

mélyen, nagyon mélyen.

1970•  2009. március 19. 17:37

Sivatagi virágének

Rózsa virág, rózsa levél

szomorúan énekel,

sivatagi homokdűnék

porába letérdepel.

 

Imát dalol csillagoknak

sötét, fázós éjjelen,

szomjúságtól száraz ajka

elbicsaklik könnyeken.

 

Rózsa virág, rózsa levél

bús éneke messze száll.

Ölbe kapja, viszi a szél

bíbor hajnal rátalál.

 

Napsugárral átölelve

énekel a Szerelem:

Gyere Rózsám, szakítsál le

léted legyen a vízem.

 

http://www.youtube.com/watch?v=7oHObnP1sGE

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom