1970 blogja

Gondolatok
1970•  2011. március 15. 10:52

Naptúra

Mögém pattant.

Vállamba kapaszkodva kérte:

Indulj! Irány a messzeségbe!

a horizonton épp felnevetett a Nap,

sugarak kacagtak

a krómezüstre aranyat

és a felberregő hang

muzsikált,

éneke útporába kavart, szállt

a szél szavalt

hátunkról lepergett az úttalanság szemcséje.

Előre! Csak előre!

duruzsolta

Bele a messzeségbe!

suhantunk

s a kopár fákig az ég lenyúlt,

mint kedves arcot melengetett tenyere,

a gondolatokban susogtak a lombok

napraforgó utánunk fordult

nézte, kísérte

ahogy a völgyeket követik a dombok

kis kápolna

erdők csöndes szentélye

csikók a mezőn

nyargalásukban vadság és béke,

és ahogy testemet ölelte

ajkunkra nyílt a mosoly,

nevettünk tele szájjal-

a Nap felé robogtunk

édes kettesben

a szabadsággal.

1970•  2010. szeptember 19. 10:19

Mert távolodó lépted elnyomja hangod

Magamnak vagyok magamban

és a sebesülten vánszorgó fények

lassan kialszanak, halott a világ

csak egy ölelő forró éjt kérek.

 

Imádságom ajkamról hullik

elgyötört avarszín falevél

-összezsugorodott  szavak-

fáradt tompasággal földet ér.

 

Feleszmélnek a hiábaságok:

hamis lenne, görcsös a dal

elvirágzott szirmokat söprök

markomban elfér, illata fanyar.

 

Hangomból kikopik a szenvedély

szemed ridegségét fázom

magamnak maradok magamban

vonagló hidegben, szöges ágyon.

 

http://www.youtube.com/watch?v=LdGg6fq2_iY

 

 

 

1970•  2010. április 15. 19:39

Csak gondolatok

 Nemrég írtam egy mesét egyik hastáncfellépésre. Azt mondták, lehet full szerelmes, persze az lett:-) Minden megnyilvánulásunk mi magunk vagyunk...Rám jellemző lett a befejezés, valahogy így szólt:" Akit nekünk rendelt az élet, azt mindig és mindenhol -élhet bárhol- megtaláljuk, vagy Ő talál ránk."

 S ez mindenre igaz lehet. Rátaláltam a Poet-ra. Csetlő-boltó lépésekkel ismerkedtem mindennel. Figyeltem, olvastam a verseket (beleértve a hozzászólásokat is) tanultam és tanulok még ma is. Olyan hosszú még az út, ami előttem áll, s úgy érzem, mintha csak fél lépést haladtam volna előre. De így a jó.

 Régebben bántott, ha nem értették az írásaimat. Aztán SajnosNem és Janow gondolatait gyúrtam magamban össze: az író megírja - kiírja- az érzéseit és elengedi, onnantól már az Olvasó dolga, hogy mit olvas ki belőle. S eldöntheti, hogy tetszik, nem tetszik, jó vagy sem. Mind-mind izlés és hangulat függő.

 A napokban jött az újabb felvilágosodás -minő ragyogás:-)))- nem baj az, ha mások másképp értelmezik, mint amit megírni, kikiáltani akartunk. Sőt, ez benne a szép. Talán a legszebb....hogy mindenkinek mást ad: élményt, örömet, szépséget, nevetést, boldog pillanatokat, emlékezést, szomorúságot akár, de megannyi ÉRZÉST. S azt hiszem ennél több nem kell.

 S most olvastam Jagi versét és gondolatait:" Az írás önkifejezés. Segít megtisztulni."

1970•  2009. november 30. 22:20

Kávészünet

Kavargatod a kávét.

Egy szem cukor épp elég.

Belekortyolsz,

fintorogsz

- a nyelved ég -

kellene még 

egy indurka méz.

Illata száll feléd

élveznéd már

túl kevés

- az örömforrás -

tejszínhabot is szeretnél:

nagy adag kényeztetést,

szórt fahéjjal a tetején.

Aromába temetnéd 

magad

a látványba feledkezve,

kanalad

- ne tagadd -

remeg kezedben.

Lassan kavarod

tétován

s félsz talán

megéget újra

még egy pindurka 

ideig vársz sután,

sóvárogsz

a tovatűnű hab után.

A kihűlt löttyért nyúlsz

- a lefolyó maradékéval tele -

magadban dúlsz:

nem mertél beleinni idejekorán

 

az életbe.

1970•  2009. június 3. 16:42

Egy gondolat

A szeretet nem birtoklás,

nem tarthatod fogva,

akár az áradó folyó,magát kiszakítja.

Ha börtönbe zárod,

áttörheti gátját,

korlátok nélkül, szabadon hömpölyög tovább.

 

?