1970 blogja
GondolatokNaptúra
Mögém pattant.
Vállamba kapaszkodva kérte:
Indulj! Irány a messzeségbe!
a horizonton épp felnevetett a Nap,
sugarak kacagtak
a krómezüstre aranyat
és a felberregő hang
muzsikált,
éneke útporába kavart, szállt
a szél szavalt
hátunkról lepergett az úttalanság szemcséje.
Előre! Csak előre!
duruzsolta
Bele a messzeségbe!
suhantunk
s a kopár fákig az ég lenyúlt,
mint kedves arcot melengetett tenyere,
a gondolatokban susogtak a lombok
napraforgó utánunk fordult
nézte, kísérte
ahogy a völgyeket követik a dombok
kis kápolna
erdők csöndes szentélye
csikók a mezőn
nyargalásukban vadság és béke,
és ahogy testemet ölelte
ajkunkra nyílt a mosoly,
nevettünk tele szájjal-
a Nap felé robogtunk
édes kettesben
a szabadsággal.
Mert távolodó lépted elnyomja hangod
Magamnak vagyok magamban
és a sebesülten vánszorgó fények
lassan kialszanak, halott a világ
csak egy ölelő forró éjt kérek.
Imádságom ajkamról hullik
elgyötört avarszín falevél
-összezsugorodott szavak-
fáradt tompasággal földet ér.
Feleszmélnek a hiábaságok:
hamis lenne, görcsös a dal
elvirágzott szirmokat söprök
markomban elfér, illata fanyar.
Hangomból kikopik a szenvedély
szemed ridegségét fázom
magamnak maradok magamban
vonagló hidegben, szöges ágyon.
http://www.youtube.com/watch?v=LdGg6fq2_iY
Csak gondolatok
Nemrég írtam egy mesét egyik hastáncfellépésre. Azt mondták, lehet full szerelmes, persze az lett:-) Minden megnyilvánulásunk mi magunk vagyunk...Rám jellemző lett a befejezés, valahogy így szólt:" Akit nekünk rendelt az élet, azt mindig és mindenhol -élhet bárhol- megtaláljuk, vagy Ő talál ránk."
S ez mindenre igaz lehet. Rátaláltam a Poet-ra. Csetlő-boltó lépésekkel ismerkedtem mindennel. Figyeltem, olvastam a verseket (beleértve a hozzászólásokat is) tanultam és tanulok még ma is. Olyan hosszú még az út, ami előttem áll, s úgy érzem, mintha csak fél lépést haladtam volna előre. De így a jó.
Régebben bántott, ha nem értették az írásaimat. Aztán SajnosNem és Janow gondolatait gyúrtam magamban össze: az író megírja - kiírja- az érzéseit és elengedi, onnantól már az Olvasó dolga, hogy mit olvas ki belőle. S eldöntheti, hogy tetszik, nem tetszik, jó vagy sem. Mind-mind izlés és hangulat függő.
A napokban jött az újabb felvilágosodás -minő ragyogás:-)))- nem baj az, ha mások másképp értelmezik, mint amit megírni, kikiáltani akartunk. Sőt, ez benne a szép. Talán a legszebb....hogy mindenkinek mást ad: élményt, örömet, szépséget, nevetést, boldog pillanatokat, emlékezést, szomorúságot akár, de megannyi ÉRZÉST. S azt hiszem ennél több nem kell.
S most olvastam Jagi versét és gondolatait:" Az írás önkifejezés. Segít megtisztulni."
Kávészünet
Kavargatod a kávét.
Egy szem cukor épp elég.
Belekortyolsz,
fintorogsz
- a nyelved ég -
kellene még
egy indurka méz.
Illata száll feléd
élveznéd már
túl kevés
- az örömforrás -
tejszínhabot is szeretnél:
nagy adag kényeztetést,
szórt fahéjjal a tetején.
Aromába temetnéd
magad
a látványba feledkezve,
kanalad
- ne tagadd -
remeg kezedben.
Lassan kavarod
tétován
s félsz talán
megéget újra
még egy pindurka
ideig vársz sután,
sóvárogsz
a tovatűnű hab után.
A kihűlt löttyért nyúlsz
- a lefolyó maradékéval tele -
magadban dúlsz:
nem mertél beleinni idejekorán
az életbe.
Egy gondolat
A szeretet nem birtoklás,
nem tarthatod fogva,
akár az áradó folyó,magát kiszakítja.
Ha börtönbe zárod,
áttörheti gátját,
korlátok nélkül, szabadon hömpölyög tovább.
?