1950.02.02 blogja

Egy napon eljöttél hozzám

ismeretlenül egy idegenhez.

magaddal hoztad a kicsi lánykád

kit nagyon megszerettem.

Horgoltunk, kötöttünk,

közben  beszélgettünk

Észre se vettük és barátnők lettünk.

Megosztottad velem örömöd, bánatod,

azt is, hogy elmész, a falut itt hagyod.

Remélem a távolság nem választ el minket

Szívemben őrizem kedves emlékedet.

Most a neved napján is gondolok rád

távoli barátnőd minden jót kíván.

Álmaid váljanak valóra,

legyen boldog minden perc és óra

Isten éltessen, drága Zsuzsika.

 

 

Ablakomon kopogtat a boldogság

régóta vártam, most rám talált,

Ki merjem-e nyitni e kicsiny ablakot,

Be merjem e engedni a boldogságot?

 

Szerethet-e még engem is valaki?

Tudna-e velem egy úton haladni?

Félteni, óvni, vigyázni rám,

Az lenne ám a boldogság.

 

Félek, de mégis kitárom ablakom

Talán nekem is lesz még pár boldog napom.

Talán mehetünk együtt

egy közös úton.

 

Ez az út nem tudom meddig fog tartani

de amíg tart boldog akarok lenni.

Kéz a kézben haladni tovább,

Köszönöm, hogy rám találtál.

 

 

 

 

Gondoltál rám mióta nem láttalak,

vagy elengedtél engem mert megszidtalak?

Lemondtál rólam, könnyedén

cseppet sem hiányzom neked én?

 

Féltékeny voltál és goromba,

mert nem omlottam rögtön a karodba.

Régimódi nő vagyok,

nekem még időt kell adnod.

 

Még frissek a sebeim, sebezhető vagyok,

védtelen gyenge nő, ki magára maradt.

Vágyom egy jó szóra, egy vigasztalóra.

egy ölelő karra, egy oltalmazóra.

 

El voltam merülve mélyen a gyászba,

kerestem a kiutat, valakire várva.

Ki megfogta volna a kezem

ki e mély gyászomból kivezet.

 

Nem voltál ebben társam nekem

nem segítettél a gyászom felednem.

Követelő voltál és goromba.

Így maradtam én újra magamra.

 

 

 

 

 

 

Sándor, József, Benedek

mégis hoztak meleget.

Kicsit lustán, kicsit sután,

befoltozták a zsák lyukát.

 

Kertek alján fagyos szentek,

dideregnek és remegnek.

Tanakodnak, hogy májusban

hozzanak-e hideget.

 

Elindulnak szép sorjában,

Pongrác, Szervác, Bonifáccal,

Orbánt hagyva utoljára

árasztják a hideget.

 

Sándor, József, Benedek,

felkapják a fejüket

Májusban fagy nem lehet

Újra hoznak meleget.

 

 

Ezt a verset Török Józseftől kaptam válaszul a József napra írt versemre. Nagyon örültem neki és most megosztom veletek is.

 

Oláh Julcsi Anna,

tündéri kis lányka

elhagyja az óvodát

iskolás lesz nem soká.

Körbe járja a termeket

asztalokat, székeket.

Könnyes szemmel búcsúzik

Polcokon a játékoktól

babáktól és kis maciktól.

Iskolába fog majd járni

sok okos dolgot megismerni.

Megtanulja a betűket,

számtanban az egyszeregyet.

Nyelvtanból a helyesírást

Jó tanuló lesz meglásd.

Van is kitől példát venni,

Saci  majd segít neki.

Ö az igazi nagy testvér

Kire a kis húga felnéz.

Jó példával elől jár

Így segíti majd Julcsikát.