1950.02.02 blogja
BarátságTongori Sándor emlékére
Megint elment egy barát,
Egy gyermekkori játszótárs
Kivel néha összevesztünk,
De mindig mindig kibékültünk.
Sok éve, hogy nem láttalak
Rólad semmit nem hallottam
Halál híred megrendített
Miért, miért ezt kérdezem
Nem vagy idős, alig hatvan
Ennyi volt csak mit neked hagytak
Az égiek túl szigorúak,
Elvették, mit alig adtak.
Ha majd utam haza vezet
Sírodat felkeresem
Kezemben egy szál virággal
Búcsút intek egy barátnak.
Legyen álmod békés, nyugodt
Feledve a földi gondot
Angyalok vigyázzanak rád
Ott lent minden békés és semmi se fáj.
Székelyné Ötvös Julianna
Kedves Rokon
/Bebesi Ilonka/
Kedves Rokon!
Ki felbukkantál a semmiből,
Örültem Neked, hogy
Utad hozzám vezetett.
Nem tudtam, hogy vagy,
Hogy létezel.
S Internetnek hála
Most itt köszönthetlek.
Édesanyám lázban ég,
A múltról csak mesél, mesél.
Feltörnek az emlékek,
Elfelejtett régi képek.
Én csak ültem némán köztetek.
Figyeltem miről is beszéltek.
Hozzászólni nem tudtam,
Így nagyokat hallgattam.
Hamar elröppent az idő,
Te mentél tovább, ahogy jöttél.
Csak emléked maradt nekünk.
Jó ideig nem feledünk.
Szlestei gyógyfürdő
Napok óta lázban égek
Csomagjaim útra készen
A nyolcas úton elindulok
Szelestéig meg sem állok.
Vas megyei kis falucska
Gyógyfürdője egy csoda
Arbarétum veszi körbe,
Kastély áll a közepébe.
Halász Feri a kastély ura
Vendégeit ő fogadja
Tiszta szívvel, szeretettel
Muzsikával és énekkel.
Gyógyvize egy igaz áldás
Elmulassza a reumát.
Fájdalmad a víz kiszívja,
Mintha sohase lett volna.
Én is azért járok ide,
Hogy fájdalmam a víz kivegye
Néhány napi kúra után
Rózsaszínűbb lesz a világ.
A személyzet barátságos,
Segítőkész bárkihez szólsz
Tolószékkel is fogadtak
Ők embernek láttak.
Isten áldja meg hát őket
Ide mindig visszatérek
Szelestei kastélyfürdő
Emberségből KITÜNŐ.
Az első szerelem
Három éves voltam talán
Mikor egy fiú így szólt hozzám
Olyan szép vagy kis Juliskám
Feleségül veszlek, meglásd
Várj reám, míg felnövök
Érted akkor visszajövök
Megkereslek bárhol is jársz
Ígérd meg, hogy addig vársz rám.
Kis Juliska megígérte
Várni fog, míg eljön érte.
Várta vissza, egyre várta
Mikor jön érte a párja.
Múltak hetek, szálltak évek
Nem feledte a szerelmet.
Nem gondolt soha arra,
Hogy a fiú majd becsapja.
Jött a fiú, bekopogott
Érted jöttem, hát itt vagyok.
Ugye emlékszel még rám
Édes kicsi Juliskám.
Hogy feledte volna a lány
A fiút kire mindig is várt
Ki reményt adott, s boldogságot
Megszépítette a világot.
Egyszer minden álom véget ér
A fiút messze sodorta a szél
Otthagyta a boldogságot
A lányt, akit úgy imádott.
A szüleik nem akarták
Hogy ők legyenek egy pár
Elválasztották, hogy őket
A szerelmük így ért véget.
Barátnők
Három lány egy utcában
Lakott régen hajdanában
Margit, Boris, Juliska
Együtt jártak suliba.
Jóban, rosszban együtt voltak
Néha-néha marakodtak
Volt úgy, hogy hajba kaptak
De jó barátnők maradtak.
Margit sorsa szomorú volt
Igen hamar eltávozott
Bori, Juli meggyászolta
Örökre szívébe zárta.
Boriska sem volt túl vidám
Élte az árvák minden napját
Édesanyja korán meghalt
Így csak mostohája maradt.
Juliska is messze került
A városba dolgozni jött
Férjhez ment és itt maradt
A trió így megszakadt.
De ők ketten néha-néha
Találkoznak a faluba
A barátság megmaradt
Bár az idő elszaladt.