1950.02.02 blogja

Barátság
1950.02.02•  2014. január 10. 19:16

Tongori Sándor emlékére



Megint elment egy barát,
Egy gyermekkori játszótárs
Kivel néha összevesztünk, 
De mindig mindig kibékültünk.

Sok éve, hogy nem láttalak
Rólad semmit nem hallottam
Halál híred megrendített
Miért, miért ezt kérdezem

Nem vagy idős, alig hatvan
Ennyi volt csak mit neked hagytak
Az égiek túl szigorúak,
Elvették, mit alig adtak.

Ha majd utam haza vezet
Sírodat felkeresem
Kezemben egy szál virággal
Búcsút intek egy barátnak.

Legyen álmod békés, nyugodt
Feledve a földi gondot
Angyalok vigyázzanak rád
Ott lent minden békés és semmi se fáj.

1950.02.02•  2013. augusztus 16. 12:38

Székelyné Ötvös Julianna

Kedves Rokon

/Bebesi Ilonka/

 

Kedves Rokon!

Ki felbukkantál a semmiből,

Örültem Neked, hogy

Utad hozzám vezetett.

Nem tudtam, hogy vagy,

Hogy létezel.

S Internetnek hála

Most itt köszönthetlek.

Édesanyám lázban ég,

A múltról csak mesél, mesél.

Feltörnek az emlékek,

Elfelejtett régi képek.

Én csak ültem némán köztetek.

Figyeltem miről is beszéltek.

Hozzászólni nem tudtam,

Így nagyokat hallgattam.

Hamar elröppent az idő,

Te mentél tovább, ahogy jöttél.

Csak emléked maradt nekünk.

Jó ideig nem feledünk.

 

 

 

1950.02.02•  2013. július 19. 21:31

Szlestei gyógyfürdő

 

Napok óta lázban égek

Csomagjaim útra készen

A nyolcas úton elindulok

Szelestéig meg sem állok.

 

Vas megyei kis falucska

Gyógyfürdője egy csoda

Arbarétum veszi körbe,

Kastély áll a közepébe.

 

Halász Feri a kastély ura

Vendégeit ő fogadja

Tiszta szívvel, szeretettel

Muzsikával és énekkel.

 

Gyógyvize egy igaz áldás

Elmulassza a reumát.

Fájdalmad a víz kiszívja,

Mintha sohase lett volna.

 

Én is azért járok ide,

Hogy fájdalmam a víz kivegye

Néhány napi kúra után

Rózsaszínűbb lesz a világ.

 

A személyzet barátságos,

Segítőkész bárkihez szólsz

Tolószékkel is fogadtak

Ők embernek láttak.

 

Isten áldja meg hát őket

Ide mindig visszatérek

Szelestei kastélyfürdő

Emberségből KITÜNŐ.

 

 

 

 

 

 

1950.02.02•  2013. június 17. 09:08

Az első szerelem

 

Három éves voltam talán

Mikor egy fiú így szólt hozzám

Olyan szép vagy kis Juliskám

Feleségül veszlek, meglásd

 

Várj reám, míg felnövök

Érted akkor visszajövök

Megkereslek bárhol is jársz

Ígérd meg, hogy addig vársz rám.

 

Kis Juliska megígérte

Várni fog, míg eljön érte.

Várta vissza, egyre várta

Mikor jön érte a párja.

 

Múltak hetek, szálltak évek

Nem feledte a szerelmet.

Nem gondolt soha arra,

Hogy a fiú majd becsapja.

 

Jött a fiú, bekopogott

Érted jöttem, hát itt vagyok.

Ugye emlékszel még rám

Édes kicsi Juliskám.

 

Hogy feledte volna a lány

A fiút kire mindig is várt

Ki reményt adott, s boldogságot

Megszépítette a világot.

 

Egyszer minden álom véget ér

A fiút messze sodorta a szél

Otthagyta a boldogságot

A lányt, akit úgy imádott.

 

A szüleik nem akarták

Hogy ők legyenek egy pár

Elválasztották, hogy őket

A szerelmük így ért véget.

 

1950.02.02•  2013. június 17. 03:36

Barátnők

 

 

Három lány egy utcában

Lakott régen hajdanában

Margit, Boris, Juliska

Együtt jártak suliba.

 

Jóban, rosszban együtt voltak

Néha-néha marakodtak

Volt úgy, hogy hajba kaptak

De jó barátnők maradtak.

 

Margit sorsa szomorú volt

Igen hamar eltávozott

Bori, Juli meggyászolta

Örökre szívébe zárta.

 

Boriska sem volt túl vidám

Élte az árvák minden napját

Édesanyja korán meghalt

Így csak mostohája maradt.

 

Juliska is messze került

A városba dolgozni jött

Férjhez ment és itt maradt

A trió így megszakadt.

 

De ők ketten néha-néha

Találkoznak a faluba

A barátság megmaradt

Bár az idő elszaladt.