Ablakomon

1950.02.02•  2018. november 1. 09:27

Ablakomon kopogtat a boldogság

régóta vártam, most rám talált,

Ki merjem-e nyitni e kicsiny ablakot,

Be merjem e engedni a boldogságot?

 

Szerethet-e még engem is valaki?

Tudna-e velem egy úton haladni?

Félteni, óvni, vigyázni rám,

Az lenne ám a boldogság.

 

Félek, de mégis kitárom ablakom

Talán nekem is lesz még pár boldog napom.

Talán mehetünk együtt

egy közös úton.

 

Ez az út nem tudom meddig fog tartani

de amíg tart boldog akarok lenni.

Kéz a kézben haladni tovább,

Köszönöm, hogy rám találtál.

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2018. november 1. 09:32

szép lett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom