1950.02.02 blogja

Barátság
1950.02.02•  2014. február 11. 06:08

Az első találkozás

A bíróságon láttalak először, - emlékszel kedvesem –

Ott álltál előttem, s az életed mesélted

Hány, és hány éjszaka aludtál szabadban

Menekültél apád elől, ki lettél zavarva

 

Borgőzös apád, durva volt goromba,

Gyakran ütött, vert, ma is látszik a nyoma

Hányszor aludtál, fázva, vacogva

Ház sarkánál álló ólba

 

Ahogy rád néztem, elszorult a szívem

Arra gondoltam milyen rossz volt neked

Te biztosan nagyon jó ember leszel

Rossz példa volt előtted, ezt biztos nem teszed

 

Barátság szövődött ezután közöttünk

Tisztelet, mit  a másik iránt érzünk

A bánat, a szenvedés összehozott minket

S összekötöttük az életünket.

 

Apád hibáiból oly sokat tanultál,

Jó férj és jó apa voltál

Nekünk sose kellett menekülni, futni

Tudtunk szeretetben, békességben élni.

 

Felneveltük három gyermekünket

S most éljük a nyugdíjas éveket.

Remélem még sokáig lehetek veled.

Csak ennyit kérek, mert megszerettelek.

 

 

 

 

 

 

 

1950.02.02•  2014. február 3. 07:34

Várlak

A szívem örömmel van teli

Mert érzem azt, hogy nemsokára itt vagy

A motorodnak szinte hallom hangját

A szívem egyre hevesebben ver

Gyere hát.

 

Úgy várlak minden nap újra meg újra

A gondolatom csak körötted forog

Ha nem látlak szomorú a szívem

Álmaimban is csak téged kereslek

Mindig kereslek

 

Tudom,  lesz idő, hogy elfelejtesz engem

De ma még itt vagy s ez most csak a fő

Nem gondolok még az elmúlásra

Csak a két ölelő karodra

Ölelj hát.

1950.02.02•  2014. január 10. 19:16

Tongori Sándor emlékére



Megint elment egy barát,
Egy gyermekkori játszótárs
Kivel néha összevesztünk, 
De mindig mindig kibékültünk.

Sok éve, hogy nem láttalak
Rólad semmit nem hallottam
Halál híred megrendített
Miért, miért ezt kérdezem

Nem vagy idős, alig hatvan
Ennyi volt csak mit neked hagytak
Az égiek túl szigorúak,
Elvették, mit alig adtak.

Ha majd utam haza vezet
Sírodat felkeresem
Kezemben egy szál virággal
Búcsút intek egy barátnak.

Legyen álmod békés, nyugodt
Feledve a földi gondot
Angyalok vigyázzanak rád
Ott lent minden békés és semmi se fáj.

1950.02.02•  2013. augusztus 16. 12:38

Székelyné Ötvös Julianna

Kedves Rokon

/Bebesi Ilonka/

 

Kedves Rokon!

Ki felbukkantál a semmiből,

Örültem Neked, hogy

Utad hozzám vezetett.

Nem tudtam, hogy vagy,

Hogy létezel.

S Internetnek hála

Most itt köszönthetlek.

Édesanyám lázban ég,

A múltról csak mesél, mesél.

Feltörnek az emlékek,

Elfelejtett régi képek.

Én csak ültem némán köztetek.

Figyeltem miről is beszéltek.

Hozzászólni nem tudtam,

Így nagyokat hallgattam.

Hamar elröppent az idő,

Te mentél tovább, ahogy jöttél.

Csak emléked maradt nekünk.

Jó ideig nem feledünk.

 

 

 

1950.02.02•  2013. július 19. 21:31

Szlestei gyógyfürdő

 

Napok óta lázban égek

Csomagjaim útra készen

A nyolcas úton elindulok

Szelestéig meg sem állok.

 

Vas megyei kis falucska

Gyógyfürdője egy csoda

Arbarétum veszi körbe,

Kastély áll a közepébe.

 

Halász Feri a kastély ura

Vendégeit ő fogadja

Tiszta szívvel, szeretettel

Muzsikával és énekkel.

 

Gyógyvize egy igaz áldás

Elmulassza a reumát.

Fájdalmad a víz kiszívja,

Mintha sohase lett volna.

 

Én is azért járok ide,

Hogy fájdalmam a víz kivegye

Néhány napi kúra után

Rózsaszínűbb lesz a világ.

 

A személyzet barátságos,

Segítőkész bárkihez szólsz

Tolószékkel is fogadtak

Ők embernek láttak.

 

Isten áldja meg hát őket

Ide mindig visszatérek

Szelestei kastélyfürdő

Emberségből KITÜNŐ.

 

 

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom