1950.02.02 blogja

 

 

 

Van nekem egy új barátnőm

nem régóta ismerem.

Remélem ez megváltozik

és sokáig lesz velem.

 

Egyedül van ő is,

én is szintén egyedül.

Megosztjuk a magányunkat

s az idő így elrepül.

 

Új barátnőm ünnepel ma

Születése napja van

Éltesse az Isten soká

Legyen sokkal boldogabb.

Németh Pityunak

 

Gyermekkoromban volt egy pajtásom,

ki mindig velem volt, mindentől óvott.

vigyázott rám, mint egy jó testvér

mindenét oda adta, érte semmit nem kért.

 

Nagyon szerettem mackós termetét

jóságos szemével, ahogy mindig rám néz

ahogy  megvédett, mikor más bántott,

egyengette utam, gyermekkori álmom.

 

Kamaszként ő volt ki falazott nekem,

elhozta hozzám az első szerelmem,

mintha húga lennék, úgy vigyázott rám,

drága barátom csak emlék vagy csupán.

 

Fiúként te bejöhettél hozzánk,

mostoha testvérem kis öccse voltál,

mint a barátod jött veled szerelmem,

te mind ezt távolról figyelted.

 

Minden elmúlt, elszálltak az évek

a sors messze sodort, idegenben élek.

Néha, ha nagyritkán találkoztam veled,

szereteted,  barátságod megmaradt nékem.

 

Ma hallottam, hogy utad véget ért,

odafenn a csillagok őrzője lettél,

letetted terhedet, megpihentél végre

az én szívemben itt élsz örökre.

 

 

 

 

 

 

 

Elindulok, útra kelek.

Kis falumba haza megyek.

Várnak most a barátok,

Régi osztálytársak.

 

Vajon milyen lesz újra látni

Ötven év után találkozni.

Te ki is vagy – megkérdezni

És mindenkit átölelni.

 

Hányan jönnek ma el

Megnézni az iskolát

S hányan néznek le ránk

Kiknek lelke mennybe szállt.

 

S a régi tanáraink

Közülük még ki élhet

Ki érte meg velünk együtt

Az elmúlt ötven évet.

 

Elindulok, útra kelek,

Hogy én is még köztük legyek.

Ötven év nagy idő

Egy fél emberöltő.

 

Kicsi falum Magyarkeszi

Ma visszatérek hozzád

És velem együtt köszönt majd

Huszonöt osztálytárs.

 

 

 

A bíróságon láttalak először, - emlékszel kedvesem –

Ott álltál előttem, s az életed mesélted

Hány, és hány éjszaka aludtál szabadban

Menekültél apád elől, ki lettél zavarva

 

Borgőzös apád, durva volt goromba,

Gyakran ütött, vert, ma is látszik a nyoma

Hányszor aludtál, fázva, vacogva

Ház sarkánál álló ólba

 

Ahogy rád néztem, elszorult a szívem

Arra gondoltam milyen rossz volt neked

Te biztosan nagyon jó ember leszel

Rossz példa volt előtted, ezt biztos nem teszed

 

Barátság szövődött ezután közöttünk

Tisztelet, mit  a másik iránt érzünk

A bánat, a szenvedés összehozott minket

S összekötöttük az életünket.

 

Apád hibáiból oly sokat tanultál,

Jó férj és jó apa voltál

Nekünk sose kellett menekülni, futni

Tudtunk szeretetben, békességben élni.

 

Felneveltük három gyermekünket

S most éljük a nyugdíjas éveket.

Remélem még sokáig lehetek veled.

Csak ennyit kérek, mert megszerettelek.

 

 

 

 

 

 

 

A szívem örömmel van teli

Mert érzem azt, hogy nemsokára itt vagy

A motorodnak szinte hallom hangját

A szívem egyre hevesebben ver

Gyere hát.

 

Úgy várlak minden nap újra meg újra

A gondolatom csak körötted forog

Ha nem látlak szomorú a szívem

Álmaimban is csak téged kereslek

Mindig kereslek

 

Tudom,  lesz idő, hogy elfelejtesz engem

De ma még itt vagy s ez most csak a fő

Nem gondolok még az elmúlásra

Csak a két ölelő karodra

Ölelj hát.