1950.02.02 blogja

 

Szelencébe zártam múltam egy darabját

Hogy elfelejtsem azt mi annyira fájt

Kitörölni végleg és menni tovább

Lesni és várni ezer új csodát.

 

Megcsodálni a mező ezernyi virágát,

Rohanó pataknak halk csobogását.

Madarak énekét hallgatni egy padon

Csillagokat nézni a fénylő égbolton.

 

Kitörölni a rosszat s csak jót átélni

Igaz szeretettel mindenkit ölelni

Reményt s boldogságot adni a világnak

Ne legyenek árvák, akiket elhagynak.

 

Ne éhezzen soha egyetlen gyermek se,

Csillogó szemét könny soha ne lepje.

Jusson kenyér minden családnak

Legyen már vége e rossz világnak.

Székelyné Ötvös Julianna  

Úrhida  2013. február 28.

Barátnőmnek

(Lócsi Erzsébetnek)  

 

 

Elmentél, s nem szóltál, tőlem el sem búcsúztál.

azzal, hogy én messze mentem,

soha-soha nem feledtem,

kicsi falum, barátaim, régi játszótársaim,

Barátnőmet, ki Te voltál, jóban, rosszban velem voltál.

Koporsódnál nem állhattam, elbúcsúzni így nem tudtam.

Virágot sem küldtem Néked,

ezért versben búcsúzom Tőled,

Amíg élek nem feledlek, temetőbe felkereslek,

Teszek virágot sírodra, imádkozom majd a templomban.

Áldást kérek családodra, békességet sírhantodra,

Mindig legyen rajta virág, nyugodj békén "régi barát".

 

 

 

 

 

Marci cicánk

 

Volt egy cicám, nagy bajuszú

Szürke, kedves alamuszi.

Egeret ö sose fogott

Egész nap csak lustálkodott

 

Ha lejött hozzánk Petike

Csak a Marcit kereste.

Cirógatta, simogatta,

Teli hasát vakargatta.

 

Marci cicánk, ha éhes volt

A konyhaajtóban  nyivákolt

Addig sündörgött köröttünk

Míg bendőjét megtöltöttük.

 

Egy nap aztán nem jött haza

Mindhiába hívtuk.

Marci cicánk hova lettél,

Mindig haza várunk.

 

Csillogó égbolton ezernyi fény ragyog

Árnyas fák alatt egy pár andalog

Egymás kezét fogva búcsúznak csendesen

Elválniuk muszáj, bár szerelmük végtelen.

 

Fiúnak vágyai messzire  repítik,

De a lány itt marad, mert őt nem engedik.

Bár szerelmük oly erős, most mégis válni kell

Ki tudja a jövő nekik mit rejteget.

 

Elmúlott sok sok év, elmúlt a szerelem.

A lány szívében néha még feldereng,

Azt kérdi merre ját, hol van a kedvese,

Gondol-e néha rá, jut-e még eszébe.

 

 

Falunap Magyarkeszin

 

Az évek elszálltak, megöregedtünk

Bottal is már nehezen lépkedünk.

Szívünk már csak emlékekkel tele

Elszállt életünk több mint a fele.

Jó volt látni ujra kicsi falumat.

Megölelni a régi barátokat.

Köszönöm Néktek Magyarkesziek,

Hogy e szép napot megrendeztétek.

 

 

2011. julius 16.